Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Kuti László: Szabó József, az agrogeológia atyja

Szabó József, az agrogeológia atyja sem a sűrű, sem a humus-dús talaját nem kedvelik, és valóban az aratások e veteményeknél az ily földben nagyon kedvezően ütnek ki." Jelenlegi ismereteink szerint ez volt Szabó József utolsó agrogeológiai munkája, de a szünet ellenére nem távolodik el az agrogeológiától, és a Magyarhoni Földtani Társulat 1886. január 13-ai elnöki megnyitóbeszédében német példákra hivatkozva a különböző földterületek agronómgeológiai vizsgálatának fontosságáról beszél, „...kivánatos, hogy az Alföld felvételére egy külön osztály szerveztessék, mely a földmívelési és hidrográfiai viszonyokra tekintettel volna. Ez eddig merőben hiányzik; a mi geológiai térképeinken, ha a lapályt nézzük, azon csupán a geológiai felületi viszonyok szerepelnek csak úgy, mint a porosz térképek azon lapjain, melyek a hegység geologjainak határába estek. A felvétel módja merőben más ott, mint itt, mert az Alföldön a kőzetek függélyes vizsgálata, és az azokon mozgó víz iránya, mennyisége és minősége is lényegesen szerepel. Ehhez fel kell használni és geologiailag méltatni mindazon kutakat, melyeket a geolog mint ilyet láthat, de még inkább kivántatik az általa a kellő helyen intézett furatás, a körülményekhez képest különböző számban és mélységben" - mondja, és ezzel megteremti a Magyarországi agrogeológiai kutatás jelenlegi bázisát. E társulati beszámoló volt talán a legfontosabb szakmai érv, hogy a Magyar Királyi Földtani Intézetben (a mai MÁFI-ban) három évvel később, 1891-ben megalakuljon a ma is működő Agrogeológiai Osztály, amelynek kezdetétől mondhatjuk, hogy a magyarországi agrogeológiai kutatások tervszerűen beindulnak és folynak a mezőgazdaság megsegítése céljából. Az egyetlen, amit az agrogeológusok azóta is sajnálnak, hogy tevékenységük sokszor nem talál megfelelő termőtalajra. Ahogy sajnos Szabó József idejében, úgy most is sokakra jellemző az a felfogás, hogy a gazdáknak nincs szükségük az ilyen jellegű kutatások eredményeire, adataira, mert az esetek többségében nem mutatják megfelelően a befektetett összeg hasznosulásának útját és mértékét. Azt csak remélhetjük, hogy nem kell újabb 140-150 év ahhoz, hogy a gazdálkodók tudatosan igényeljék a geológusoktól földjeik agrogeológiai megkutatását és értékelését napi földművelési munkáik megalapozása, megsegítése érdekében. 87