Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Kuti László: Szabó József, az agrogeológia atyja

Szabó József, az agrogeológia atyja 5. Képesség kiszáradni bizonyos idő alatt. 6. A nedvesség húzási (hygroskopi) tulajdonság. 7. A szín szárazon és nedvesen. 8. Összehúzódás a kiszáradásnál. 9. A talaj képességi fokozata viz-oldatból különféle ásványi tápanyagokat kiválasztani oly módon, hogy azok a vizben többé föl nem olvadnak." A VI. fejezet a békés-csanádi talajok vegybontását tartalmazza, bemutatva a vizsgálati eredményeket és a mért adatokat is. Ez talán a könyv legterjedelmesebb része. A VII. fejezet „Az eredmények jelentése", lényegében az összefoglaló értékelés, mely két nagy csoportra (jó és rossz talajnemek) bontva a vizsgált talajokat mutatja be az egyes típusokon végzett vizsgálatok eredményeinek összességét. Leírva, hogy mi található az egyes talajokban, illetve mi hiányzik belőlük. Helyenként használati, javítási ötleteket is adva. A VIII. fejezet a hidrogeológiai eredmények, a vizek ismertetője, bemutatva a terület egyik legnagyobb problémáját: a sós, szikes vizeket. „Vannak oly sós vizek, melyektől a barom elvész. Egy ilyen vegybontva van, s e hatást a légsavas magnesia jelenlétének vagyunk kénytelenek tulajdonítani" - írja, majd később megjegyzi: „Ezen vizek mind megegyeznek abban, hogy a nátronsók uralkodnak bennök." Szabó József szerint a területnek égető szüksége van a jó tiszta vízre, melynek föllelése újabb feladatokat ad a geológusoknak, ugyanis megfelelő vizet csak mélyen lehet találni. Sajnálkozását fejti ki amiatt, hogy Békés-Csanád megyében nincs még artézi kút. A IX. fejezet a turfa vagy tőzeg bemutatásának, leírásának van szentelve, mivel e képződmény nagy területen fordul elő a térképezett területen. De nemcsak a képződményt mutatja be, hanem annak bányászatáról és hasznosításáról is említést tesz. 1867-ben adta ki a Tokaj-Hegyalj ai Bormívelő Egyesület a Szabó József akadémiai tag és Török István földbirtokos szerkesztette „Tokaj-Hegyalj ai Album"-ot egy kötetben, azonos terjedelmű magyar és német nyelvű szöveggel. Az albumnak a IX. fejezete foglakozik a terület talajaival, részletesen jellemezve azokat. „Ámbár első tekintetre a Tokaj-Hegyalj a talaja sokfélének látszik, szorosan véve s különösen földtani eredet szerint néhány fő nemre lehet visszavinni, melyek vagy átmeneteket képeznek egymásba összekeveredés által, vagy csupán féleségei ugyanazon nemnek, előidézve valamely elegyrésznek (korhanynak, vasnak stb.) jelenléte által kisebb vagy nagyobb mennyiségben. Három fő talaj van Tokaj-Hegyalján: a Nyirok, a Sárgaföld, és a Kőpor. Ezeknek előbb leírását adom; következnek ezután táblázatosan a keverékrészek, a physikai tulajdonságok s a vegytani elemzés; végre a három fő talajnemben tengő venyige hamujának elemzése" - írja a fejezet bevezetőjében Szabó József, megjegyezve, hogy a vegytani elemzéseket Molnár János úr adatai alapján adja meg. A bevezetőnek megfelelően először bemutatja a nevezett három fő talajnemet. Szerinte legjobb talaj a nyirok, amely egy képlékeny agyagtalaj, rendszerint veres színű, és a trachitokból ered. A sárgaföld vagy lösz szintén jó minőségű talaj, mely általában jellemzi a borvidékeket, s eredetére nézve agyag s mészkeverék, melyek egykor mint finom iszap jutottak a vízbe s rakódtak le. Kevésbé jó minőségűnek írja le a kőport, 85