Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója
Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója Szabó József kőzettani tanulmányai Szabó József Selmecbányára mint joggyakornok került a pesti egyetem jogi karának elvégzése után 1841-ben. Valószínűleg a nagy múltú selmeci Bányászati Akadémia légköre, az ott működő világhírű tanári kar és maga a bányászat érdekessége ragadta meg érdeklődését, amikor megkezdte tanulmányait a bányászat-kohászat szakon 1842-ben. Az ásványtan-földtan-őslénytan tanszéken akkor működött Pettkó János, az ásványtan tudós hírében álló tanára, aki valószínűleg nagy hatással volt a tehetséges fiatalemberre. Feltehető, hogy a magyar nyelv művelése iránti fogékonysága, ill. a magyar szaknyelv fejlesztésének igénye is mesterétől származott, hiszen tudjuk, hogy Pettkó János már 1842-től a selmeci akadémia Magyar Olvasótársulatának elnöke volt. Szabó József egyik korai munkája 1848-ban éppen a magyar bányászati szakszótár összeállítása volt. Ismerve a kor magyar kőzettani szakirodalmát, megállapíthatjuk, hogy Szabó József korát megelőző, modern, európai ívű tudományos felkészültségét csak autodidakta módon fejleszthette. Ezt az egyéni képességek és a helyi lehetőségek szerencsés egybeesése tette lehetővé. Szabó Józsefnek ui. már kora fiatalságában kiemelkedő nyelvtehetsége és kiváló alapképzésének köszönhetően hatalmas nyelvtudása volt, 8 nyelven beszélt, írt, olvasott, ebből 4 nyelven előadóképes volt. Ez nyitotta meg előtte a lehetőséget, hogy a Bányászati Akadémia - a maga korában Európa leggazdagabb - szakkönyvtárát használja és a kor legmodernebb ásványkőzettani műveit tanulmányozhassa. A Bányászati Akadémia alapításakor (1770) 1400 kötetes könyvtárral indult és a XIX. század második felére a könyvtár már több mint 14000 kötetet tartalmazott a különféle világnyelveken írott művekből. így a selmeci és általában a felvidéki bányászkodást megalapozó gyakorlati ismereteket ötvözve az elméleti felkészültséggel, a tehetséges fiatalember a kor tudományának legmodernebb ismereteit birtokolhatta. A bányászati szakképesítés mellett ügyvédi oklevelet is szerzett. Az abszolutórium megszerzése után (1846) különböző bányászati hivataloknál hamarosan olyan elismert szakember lett, ami ahhoz vezetett, hogy 1849-ben a forradalmi kormánytól a stratégiai jelentőségű salétromfelügyelői megbízást kapta, amelyet a szabadságharc bukásáig kiválóan el is látott mint a pénzügyminisztérium bányászati osztályának hivatalnoka. Az első magyar kőzettani iskola A nagyszombati egyetemen, ill. annak Pest-Budára költöztetése után (1777) a földtant és a kőzettant is a természetrajz tantárgy keretében oktatták (Piller, Schuster, Schönbauer, Reisinger). Az ásványtan-kőzettan-földtan magyar nyelvű oktatására első alkalommal az 1849/50-es tanévben került sor, amikor Szabó Józsefet hívták meg helyettes tanárnak, aki ekkor mindössze 28 éves volt. Már ekkor fő célkitűzésének tekinti, hogy az egyetem régi ásvány- és kőzetgyüjteményét korszerűen átrendezze és az oktatás szolgálatába állítsa. Szakmai tudásának elismerését jelzi, hogy 1851-ben 63
