Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága

Papp Gábor - Buda György Az 1875-ös „nagy ugrás" főként a polarizációs mikroszkóppal elvégezhető vizsgálatok leírásának jelentős bővüléséből adódott. E kiadásban jelentek meg először Des Cloizeaux diszperziós ábrái is. Érdekességként megemlíthető, hogy Szabó József az 1893-as kiadás rendszeres részében ismertette Schuster kioltási szögmérésen alapuló módszerét a plagioklászok meghatározására. A kémiai tulajdonságokat taglaló szakaszból kiemeljük, hogy Szabó József a könyv első két kiadásában alkalmazott Berzelius-féle írásmódról a harmadik kiadásban tért át a vegyi képletek napjainkban is használatos „modern" formájára. E fejezet jelentős részét tette ki az ásványok jellemző alkotórészeinek kimutatására szolgáló, száraz, illetve nedves úton végrehajtott kémiai kísérletek bemutatása; ennek szerves folytatását képezte a rendszeres ásvanyhatarozasi segédlet. Ezt a részt Szabó Franz von Kobell Tafeln zur Bestimmung der Mineralien című művének aktuális kiadásai - illetve 1864-ben a Kobell által küldött, még meg sem jelent, kéziratban lévő változat - alapján állította össze. Könyvét - amint már az egyes kiadások alcímeiből is kiviláglik - nemcsak tankönyvnek, hanem kézikönyvnek is szánta, illetve mint tankönyvet a felsőbb középfokú oktatás számára is felhasználhatóvá igyekezett tenni: „Könyvemet közhasználatúbbá teendő, az előkészítő részben nagyobb betűvel nyomtattam, amit mindenkinek kell tanulni, kisebbel, mi szorítottabb körű tanulásnál (fölreáliskolák, fölgymnásiumoknál) kimaradhat; sőt hogy jobban feltűnjék, az ilyen helyek a könyv első lapjain csillaggal is ellátvák" (SZABÓ 1861a). „Az értelmes tanár ki tudja választani az anyagot, s a tanítást oda irányozza, hogy a tanuló az alakok felismerésében és a fizikai szembeszökőbb tulajdonságokban a kézbe adott példányokon tudjon jártasságot kimutatni; a kémiai tulajdonságokból a főbb alkatrészek ismertetésével be lehet érni. Ha a felsőbb tanítás ezen az alapon építhet tovább, a haladás könnyebb és biztosabb" (SZABÓ 1875). Szabó József nemcsak az egyetemi hallgatók és a középiskolák felső tagozata számára gondoskodott megfelelő tankönyvekről, hanem a kezdők, illetve a középiskolák alsó tagozatai számára is igyekezett e téren segíteni. Mielőtt röviden bemutatnánk magukat a tankönyveket, érdemes megismernünk Szabó Józsefnek az iskolai ásványtanoktatásra vonatkozó néhány gondolatát: „Az ásványtanban kezdők számára csak úgy várhatni gyakorlati sikert a tanítástól, ha ahelyett, hogy az elmét sokféle tán elvontabb tárgyakkal is megrohannók, csupán azon ismejelekre szorítkozunk, melyek első tekintetre nagyrészt feltűnnek, és ezeknek leolvasására magán az ásványpéldányon hozzá szoktatjuk a tanulót. (...) Elkerülhetetlen azonban, hogy tárgyakon tanítsunk. Kivéve tán az aranyat, ezüstöt, rezet s egyéb ily általánosan ismert fajt, nem is kellene előadás tárgyává tenni oly ásványt, mely a gyűjteményünkben nincsen meg. Tárgy nélkül a siker meddő: a kezdő mindent megtanulhat kívül[ről], de a vizsgálat letété után rövid idő múlva el is felejtette. Ellenben ha ásványt adunk kezébe, érdekkel fogja elmondani a könyv útmutatása szerint csupán azon tulajdonságokat, amelyek az előtte levő példányra vonatkoznak, s mellékesen említheti, hogy ezeken kívül még ilyen és ilyen változatosság is ismeretes" (SZABÓ 1861b). 38