Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága

Papp Gábor - Buda György földtani szaknyelvnek. Bár egyik első munkája, az 1848-ban megjelent Bányaműszótár, még a nyelvújítás korábbi szakaszára jellemző „szógyártás" termékeit összegyűjtő müszótárak közé tartozott, a későbbiekben a magyar szaknyelvet úgy alakította ki, hogy nem esett túlzásokba, mint néhány elődje és kortársa. Vezérelvét a következőképpen fogalmazta meg: „magyarítsuk a terminológiát, de ne legyünk túlzók a nomenclatúrában", ne magyarosítsunk olyan neveket, amelyeket a ,jelenkor tudósai a világirodalomban közös használatra készítenek" (SZABÓ 1861a) Már az 1850-es évek elején, helyettes tanárként kőnyomatos Ásványtan és földtan egyetemi jegyzetet adott ki. Az egyetemi katedrára visszatérve azonnal gondoskodott egy ásványtan tankönyv megjelentetéséről. Mint az 186l-es első kiadás előszavában megfogalmazta, „szemem előtt lebegvén, hogy kézikönyv hiányában a tanulás még nagy szorgalom mellett is bajjal jár: eltökéltem magamat, kézikönyvemet, melyet előbbi években egyetemi hallgatóim kőnyomatban ismételve kiadtak, átdolgozni, s nyomtatását azonnal megindítani." A hazai ásványtani szakkönyvkiadás történetében mérföldkőnek számító egyetemi tankönyv 1861 és 1893 között négy kiadást ért meg (sikerére jellemző, hogy az első kiadás 1500 példánya rövid két év alatt elfogyott). E páratlan teljesítmény értékét mutatja, hogy az egyetemi oktatásban használt előző (teljes) tankönyv, Mitterpacher Lajos latin nyelvű munkája még 1799-ben, míg Szabó József tankönyve utáni első, Mauritz Béla és Vendl Aladár egyetemi ásványtana csaknem 50 év múlva (1942-ben) jelent meg, Koch Sándor és Sztrókay Kálmán munkái (1957, 1967) óta pedig harmincöt éve nem született egyetemi ásványtan. A 33 év alatt megjelenő négy kiadás lehetővé tette, hogy a tankönyv úgyszólván naprakészen lépést tartson a tudomány fejlődésével. A szisztematikában például Szabó József „Dana amerikai jeles minerologot" követte, „kinél e tan ezen részét a most élők között alig tanulmányozta valaki szorgalmasban" (SZABÓ 1861a). Szabó József Ásványtanának első kiadásában (1861) a Dana-féle rendszertan 1854-es (IV.) kiadására, a másodikban (1864) ennek a Dana által küldött pótlékokkal kiegészített változatára, a harmadikban (1875) az 1868-as (V.) kiadásra és pótlékaira, az utolsó, negyedik kiadásban (1893a, 2. ábra) az előző évben (!) megjelent (VI.) kiadásra támaszkodott. Nemcsak ez a frissesség figyelemre méltó, hanem az is, hogy a szisztematikához hasonlóan Szabó József a bevezető általános ásványtani részben is biztos kézzel merített a kor legkiválóbb müveiből. Ez azonban nem jelentett szolgai másolást, hanem számos területen átdolgozással, bővítéssel, önállóan kidolgozott részletek beillesztésével járt (példákat 1. a harmadik kiadás előszavában, SZABÓ 1875). Szabó József a kristálytan tárgyalásához Carl Friedrich Naumann lipcsei professzor rendszerét választotta, „mely mind Némethonban, mind egyebütt sok krystallograph tetszését vívta ki." A közölt kristálymorfológiai rajzok mellett hivatkozott a tanszéken fellelhető vagy elkészíthető papír kristálymintákra (3. ábra), amelyek megkönnyítik a tanulást. Az 1893-as kiadásban a Naumann-féle kristálytani indexek mellett már a nemzetközileg egyre jobban elterjedő Miller-indexeket is használta. A fizikai sajátságokat ismertető rész változásai közül figyelemre méltó az e korban robbanásszerűen kifejlődő ásvány optika egyre nagyobb súlya (a tankönyv általános ásványtani részében az oldalszámot tekintve 1861: 3%, 1864:4%, 1875: 14%, 1893: 16%). 36