Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században

Brezsnyánszky Károly benne az ásvány- és földtani gyűjteménnyel. Az ebben az időben létrejött tudományos társaságok szakmai és ismeretterjesztő tevékenységük révén fontos közművelődési szerepet is betöltöttek, közülük megemlítendő az 1841-ben megalakult Királyi Magyar Természettudományi Társulat és az 1848-tól működő Magyarhoni Földtani Társulat. A geológia tudományának általános fejlődésével párhuzamosan a hazai felsőoktatási intézményekben a század közepétől kezdve sorra létrehozták a földtan oktatására hivatott tanszékeket, így a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián 1843-ban megalakult az Ásvány-, Föld- és Őslénytani Tanszék. A pesti tudományegyetem bölcsészkarán 1849-ben megalakult az önálló Ásványtani Tanszék, ahol a selmeci akadémiához hasonlóan valamennyi földtani tárgyat oktatták, első tanára Szabó József volt. 1864-ben megalakították a budai József Politechnikum, a későbbi műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékét. A budapesti tudományegyetemen 1882-ben megalakult az önálló Őslénytani Tanszék. Végül még két, a közművelődésben jelentős szerepet betöltő közgyűjtemény felállítását kell megemlítenünk. Az egyik, a Szabó József nevéhez fűződő csodálatos gazdagságú, máig létező, védett ásvány- és kőzettani kiállítás, melyet a budapesti tudományegyetem Múzeum körúti épületében hozott létre 1888-ban. A másik, a Földtani Intézet 1900-ban elfoglalt új székházában berendezett nagy földtani kiállítás, mely nemzedékek geológia iránti érdeklődését szolgálta ki, és szolgálja ki ma is. 6. ábra: A Földtani Intézet épülete 20