Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században
Brezsnyánszky Károly főleg Magyarország területéről készült térkép, mely a beutazott vidékek kőzetelőfordulásait, tulajdonképpen földtani viszonyait mutatja be, a hazai földtani térképkészítés előfutárának tekinthető. A számottevő külföldi utazók között csaknem utolsóként, 1818-ban járt hazánkban François Sulpice Beudant (1787-1850) francia geológus-mineralógus. Az utazás kezdeményezője az osztrák kancellária volt, melynek felkérésére a francia kormány indította útjára a nagy tekintéjű professzort, hogy feltárja Magyarország földtani, ásványtani, földrajzi viszonyait. Beudant útjáról négykötetes nagy munkában (Párizs, 1822) számolt be. A mű földtani része, melyet egy korszerű földtani térkép egészített ki, Magyarország geológiai megismerése, főleg pedig a változatos vulkáni kőzetek leírása tekintetében alapvető jelentőségű volt és hosszú ideig nagy megbecsülésnek örvendett. A XIX. század első felében az Osztrák Birodalom részét képező Magyarországon a korábbiakban már említett külföldi utazók tevékenysége után a földtani ismeretek fejlődésében az osztrák szakemberek és intézmények munkássága volt meghatározó jelentőségű. Egy ország területére vonatkozó földtani ismeretek összesítésének legalkalmasabb eszköze a földtani térkép, melyen az alkalmazott sajátos ábrázolási módszerekkel térben és időben rögzíthetők a terület geológiai fejlődésére vonatkozó ismeretek. Ezért tulajdonítunk különös jelentőséget a korábbiakban említett Townson és Beudant munkásságának, az általuk szerkesztett korai földismereti térképeknek, és ezért jelent újabb mérföldkövet a Wilhelm von Haidinger (1795-1871) osztrák bányatanácsos, neves mineralógus nevéhez köthető, az első, az Osztrák Monarchia teljes területét ábrázoló, 1845-ben Bécsben megjelent földtani térkép. A térkép geológiai tartalmának összeállításában Haidinger közvetlen irányítása mellett azok a kiválasztott hallgatók - köztük magyar származásúak is - vettek részt, akik a selmeci Bányászati Akadémia elvégzése után ásványtani-geológiai továbbképzésben részesültek Bécsben a Montanistisches Museumban. A térképen 20 különféle színnel és betűjelekkel 22 kőzetféleséget és rétegtani egységet különítettek el, melyek közül több elnevezés a mai napig használatos. A térkép nagyszerkezeti szempontból is korszerűnek tekinthető, világosan elkülönülnek a Bohémiai-masszívum és az Alpok-Kárpátok szerkezeti egységei. Több évig tartó előmunkálatok után 1849-ben megalakult a bécsi birodalmi geológiai intézet (Kaiserlich-königlichen Geologische Reichsanstalt). Az intézet és első igazgatója, a korábbiakban már említett Wilhelm Haidinger, fő feladatai egyikének a geológiai térképezést tekintette. A Magyar Királyság területén az osztrák határ közelében 1853-ban történtek az első felvételek, majd a térképezés kiterjedt a Felvidékre, a Dunántúlra, és átnézetes méretarányban Erdély területére magyar szakemberek, elsősorban bányamérnökök közreműködésével. A Buda és Esztergom közötti terület térképezésébe bekapcsolódott Szabó József is, aki 1862-től a pesti Magyar Királyi Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének rendes tanára volt. A hatalmas térképezési program befejezéseként Franz von Hauer (1822-1899) irányításával, aki Haidingert követte a bécsi intézet igazgatói székében, 1867-ben elkészült a később számos kiadást megért birodalmi földtani térkép, amely Magyarországra vonatkozóan is minden korábbinál több és korszerűbb adatot 14
