Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Dobos Irma: Szabó József vízföldtani munkássága

Szabó József vízföldtani munkássága 2. ábra: Dunai eredetű kavics és idősebb földtani képződmények Budapest környékén (Pusztai 1969) A víz utánpótlásáról is kialakítja véleményét, s arról úgy nyilatkozik, hogy „a kavicsképlet látja el Pest kútjait vízzel, mely egyrészt bele a Dunából szivárog, másrészt kelet felől az ottani homok, kavics és durva mész magaslatokból. E város azon részeiben, hol e képlet a felületig tart, a víz jobb, mint azokban, hol hordott és szerves részekel kevert föld képezi a felső réteget. " Közegészségügyi szempontból nagyon lényeges volt az ásott kutakkal feltárt ivóvíz (talajvíz) minőségének, a szennyezettség eredetének megállapítása, továbbá a fekü agyagréteg elterjedésének körvonalazása. Ilyen irányú munkássága azért is volt nagyon lényeges, mivel éppen sokoldalú feldolgozása teremtette meg az alapot a vízművek tervezéséhez. Az ivóvízbeszerzéshez korszerű kutatási módszert dolgozott ki. Első lépésként azt kívánta megállapítani, hogy van-e egyáltalán a városnak olyan része, ahol jó minőségű vizet lehet feltárni. Ennek érdekében a 65 kútból vett minta vizsgálata azt bizonyította, hogy a legrosszabb minőségű a víz a belvárosi Duna-parton, a legjobb a Lipótvárosban „az új épülettől (a „Neugebäude" a Szabadság tér helyén volt nagy laktanya), illetve a Tudományos Akadémiától északra eső városrészben és a Dunaparton. " A többször megismétlődő nagy pusztítással járó járvány miatti elkeseredés olyan nagyfokú volt főleg a pesti oldalon, hogy a város vezetősége 1867-ben meghívta Lindley Vilmost, a neves londoni szakértő-mérnököt, aki a Dunára felszíni vízmű 101