Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/1. A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése
Történeti bevezető el kell látnia, így pl. a canonicus theologus (teológus kanonok) és a poenitentiarius (gyóntató) tisztét. A tiszteletbeli kanonokok utódlási jogának említésével pedig megalapozta a gradualis promotiot, a fokozatos előrelépések elvét a kinevezéseknél.9 Minden előkészítés ellenére ezek után még három éven át nem került sor a kanonokok kinevezésére és beiktatására. A már említett késlekedés oka Katona István szerint az a pénzzavar volt, amelybe az érsek a székesegyház építése során fölmerült költségei miatt került. Ez az építkezés a tervezett mértéken felül igénybe vette jövedelmeit, kölcsön fölvételére kényszerült, s emiatt nem tudta vállalni a káptalan fönntartásának terheit. A késés miatt egyébként maga is mentegetőzött a királyhoz 1738 áprilisában írt levelében.10 Végül 1738. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony ünnepének vigíliáján a részben elkészült székesegyházban került sor az első kanonokok beiktatására. Katona István és Winkler Pál az esemény kapcsán öt tényleges és két tiszteletbeli kanonokot említ.11 Az ötös szám itt talán joggal tűnhet kicsit soknak számunkra, hiszen a nagyprépost kinevezésére ekkor még sor sem került, s eddig vele együtt is csak 1+3, 1+4 fős káptalanokról esett szó a királyi és pápai engedélyekben. Winkler Pál leírása szerint az első installáció során három kolumnáris és két mesterkanonokot neveztek ki. A káptalan egyik kéziratos kötetében (Protocollum Promotionum)12 viszont az első beiktatás kapcsán négy tényleges - három kolumnáris és egy mesterkanonok - valamint három tiszteletbeli kanonok kinevezéséről esik szó. A beiktatott kanonokok létszáma tehát forrásunkban és a későbbi történetíróknál is egyezik, csupán a mesterkanonokok és tiszteletbeli kanonokok számában találhatunk eltérést. Egészen pontosan az eltérést egy személy megítélése adja - Széplaki István jánoshalmi plébánosé akit Katona és Winkler az érseki levéltár egy iratára hivatkozva mesterkanonoknak, a kinevezések könyve viszont csak tiszteletbeli kanonoknak titulál. Sajnos az említett érseki levéltári irat ma már nem áll rendelkezésünkre, mindenesetre két szerzőnél már nehezen föltételezhetünk egyszerű tévedést. Az eltérés tehát valószínűleg a kialakuló fogalmak használatának kezdeti nehézségeiből adódott, s benne rejlik az eredeti forrásokban. Érthetővé teszi a tévedést az is, hogy ekkoriban még nem volt lényeges különbség a mesterkanonok és a tiszteletbeli kanonok helyzete között: külön jövedelemmel egyikük sem rendelkezhetett - fizetést csak a nagyprépost és a kolumnáris kanonokok kaptak szavazati joga viszont mindannyiuknak volt. Tény viszont, hogy a későbbiekben még jó ideig nem volt példa két mesterkanonok kinevezésére egészen az ifjabb mesterkanonoki stallum létrehozásáig. Még az első beiktatás évében megérkezett a király 1738. november 28-án kelt oklevele is, melyben III. Károly megerősítette és jóváhagyta a kalocsai szeminárium- és káptalan alapítást. Újfent pontosan leírta a kanonokok javadalmazását, s minden maradt a régiben, azaz a természetbeni legeltetési és tűzifa járandóságon túl a nagyprépost évi 9 WINKLER 1935. 55-56. 10 KATONA 1800.232-236. 11 WINKLER 1935. 57., KATONA 1800. 239. 12 KFL.l .b. 2. 12
