Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
Történeti bevezető 1/2/g. A káptalan 1945 után A káptalan a második világháború után néhány éven belül elvesztette vagyonát. Természetesen érzékenyen érintette 1945-ben földbirtokainak államosítása, az ötvenes évek elején pedig ingatlanait - gazdasági épületeit, pincéit, tiszti lakásait - is át kellett adnia. Az 1946-1947-ben még rendszeres káptalani ülések egyre ritkultak, sőt 1952-től a jegyzőkönyvek sora 1958-ig meg is szakadt. Később is gyakran évek teltek el káptalani ülések nélkül, a ritkán megtartott összejövetelek pedig rendszerint nagyobb eseményekhez - káptalani helynök választása, érseki-kanonoki beiktatások) kapcsolódtak.69 A káptalan tanácsadói funkciója írásban 1951-ig működött. Grősz József érsek (1943-1961) még rendszeresen kikérte a testület tanácsát. Letartóztatása után azonban érthető módon erőteljesen korlátozódott, ill. kockázatossá vált az írásos érintkezés az érsekkel, a kapcsolatok személyes, szóbeli síkra terelődtek. A kinevezések az Állami Egyházügyi Hivatal közreműködése miatt gyakran elhúzódtak, a hatvanas évek közepétől majd tíz éven át üresen maradtak stallumok. Az Egyházügyi Hivatal a testület döntéseit is befolyásolta, munkatársai adott esetben a szomszéd szobában várták a káptalan választásának eredményét.70 A kinevezések befolyásolása miatt gyakran sérült a gradualis promotio elve, s ez természetesen sérelmeket okozott a káptalan tagjainak, kényelmetlen helyzetet teremtett a kinevező érseknek. Ijjas József érsek 1973-ban egészen lemondóan nyilatkozott ez ügyben, amikor a hosszú szünet után eszközölt kinevezéseknél megjegyezte, hogy „...ez szükségszerűen a régi kanonokok előbbre lépését is jelenti, anélkül azonban, hogy ragaszkodni akarnék a régi és jelentőségét vesztett ún. gradualis promotiohoz,”71 A kórusimát a megfogyatkozó testület érvényesen, azaz legalább három kanonok jelenlétében 1973-ig gyakorolta. Énekes, ünnepi formája csak 1952-ig, a Nagy szeminárium Szegedre költözéséig volt hallható a székesegyházban. Alkalmanként még a hetvenes évek végéig folytatódott a közös zsolozsma, gyakran csak két résztvevővel.72 A kórusimát végző kanonokok kihalása azért következhetett be, mert az újonnan kinevezettek egy része vidéken volt plébános, a helyben lakó néhány kanonok pedig más elfoglaltsága — plébánosi, helynöki, irodaigazgatói stb. teendői — miatt kapott felmentést. A káptalanok életében bekövetkezett változások idővel az egyházjogban is megjelentek. A II. vatikáni zsinat után az új egyházi törvénykönyv jelentős módosításokat hozott a káptalanok szabályozása terén is.73 Egyrészt lényegesen kevesebb, harmadannyi kánon foglalkozik velük, de figyelmet érdemel a feladatukat 69 KFL.l.a. 27. Főkáptalani jegyzőkönyv 1946. január 18.-1973. február 13. 70 Az 1961. október 4-i jegyzőkönyv a káptalani helynök választással kapcsolatban említést tesz a szomszéd szobában várakozó személyekről, akik az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai. 71 Érseki Hatóság 206/1973. számú, 1973. január 20-án kelt levél (Capitulum címszó alatt). 72 Kováts Géza nagyprépost és Dombay Ernő kanonok szóbeli közlése alapján. 73 ERDŐ 1980. 410-413. 30
