Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Bődi Erzsébet: Kalácsok és kalácsfélék (sült tészták) változó szerepe a 20. századi vidéki táplálkozáskultúrákban

A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. Kalocsa, 1997. 89-96. p. Bődi Erzsébet Kalácsok és kalácsfélék (sült tészták) változó szerepe a 20. századi vidéki táplálkozáskultúrákban Köznyelvi megfogalmazás szerint a finom búzalisztből tejjel, vajjal és tojással dagasztott, kelt, foszlós bélű, édes ízű sült tésztákat nevezzük kalácsnak. A kalács szó gyűjtőfogalom, különböző formájú és nagyságú sült tésztákat jelenthet. Lehet kerek és rúd alakú, fogyasztáshoz felszeletelt vagy már sütés előtt úgy formázott, hogy az már további darabolást nem igényel a fogyasztók részére. Ismerünk töltelékes (pl. diós, mákos) és töltelék nélküli (pl. fonott) kalácsot. A kalács szó köznyelvi jelentése már erőteljesen eltér eredeti jelentésétől. Egykori és mai fogalmának meghatározásához még nincs elegendő adat a birtokunkban. Csak közelíteni tudunk mindahhoz, ami a kalács fogalmához tartozott a néprajzos által kutatható időszakokban. Azt tudjuk, hogy a kalács szó a magyarban szláv eredetű. A szó minden szláv nyelvben megvan: ószláv, óorosz колачь, szlovén kolac, bolgár колачъ, szerb és horvát колач, orosz колона, ukrán , cseh kolác, lengyel koiacz. A szláv népek együttélésének korából származik a szó, tehát az 5-6. század előtti korból. Feltehetően kerek, a kenyérhez, lepénykenyérhez hasonló sült tésztát jelentett eredetileg, amelyet főleg lakodalomban és más kiemelkedő ünnepek alkalmára sütöttek és szertartásosan fogyasztottak. Kerek formájára utal а колачъ = kalács szótöve, a kolo, melyből ачъ szuffixummal (a szláv nyelvekben hasonlóan más szavak pl. rog = roga4 szög = szögletes, sarok = sarkos kalács) képezték. Az 1910-1914-ben kiadott orosz etimológiai szótár szerint első szláv írásos említése a 13. századból származik.

1 A szlávoknál а колачъ szóval párhuzamosan létezik egy másik szó, a kopohau (korováj), mely eredetileg szintén a köznapinál finomabb kivitelű kerek kenyérfajta sült tésztát jelentett és jelent ma is, ahol még az élő hagyomány része: Belorussziában, Ukrajna nyugati és Lengyelország keleti részén. А короЪашгк kezdeti jelentése napjainkig megőrződött a hagyományban. Első írásos említése szintén a 13. századból való (1289).

2 Hozzánk a korováj szó nem jutott el, nem kapott értelmet. Minden olyan 1 PREOBRAZSENYSZKIJ 1910-1914. 358. 2 PREOBRAZSENYSZKIJ 1910-1914. 332.; Ethnograflja 1985. 295. © 1997 Viski Károly Múzeum, Kalocsa