Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
W. Nagy Ágota: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásaiból – egy bencés szerzetes feljegyzései alapján
W. Nagy Ágota készülő Czuczor-Fogarasi szótár egyik írója volt. 22 Előfordul, hogy csak közlést kapunk arról, hogy aznap elutaztak valahová a közelbe, ekkor nem derül ki, hogy mit fogyasztottak. A leves helyett sokszor beszél /érői, a krumpli következetesen krumpli marad, burgonya megnevezéssel nem találkozunk. A reggeli - fölöstök - ismertetése általában elmarad, esetleg a kávéfogyasztásra történik utalás. Kávét nem minden reggelihez ittak (nem tudjuk tejes, vagy fekete), viszont olykor ebéd után is fogyasztottak. Az ebéd utáni kávé nem kötődött ünnephez, vagy vasárnaphoz, keddi, pénteki napon is találkozunk vele a vasárnapin kívül, viszont vasárnap sem volt minden alkalommal. Itt is megfigyelhető tehát a Regula előírása és a gyakorlat közötti eltérés. A fölöstök mellett olykor csak egy vízszintes vonal található, nem tudni, ez a reggeli teljes hiányát jelenti-e, vagy csak arra utal, hogy minden nap hasonló volt, de valószínűleg ez utóbbiról van szó. Ritka kivételként a csokoládé is megjelenik reggeli italként, de már csak a hazautazás előtti napokban. Az alsó, illetve felső Tractér a füredi tartózkodás helyszíne volt, bár Szeder Fábián nem végig ott lakott, mint írja augusztus 21-én: Ma este jöttem a Plébániára lakni az alsó Tractértól. Az áttekinthetőség kedvéért az egyes ételféleségeket az 1. táblázatban szemléltetjük. Ebédre minden nap volt leves, vacsorára is gyakran. A 21 napból 13-szor ebédeltek tojással gazdagított levest (kenyérié 2 tojással), 8-szor ugyanez vacsorára is előfordult, sőt a tojásos leves után egy alkalommal rakott tojás, másszor rántotta következett. Valószínűleg a tojás mint a legkönnyebben hozzáférhető, olcsó és tápláló étel a legsűrűbben került asztalra. Kétgombóczos leves, metélt leves, üres kenyér leves található ezenkívül a levesek között. A húsételek közül a marha, baromfi és vadhús, valamint a halételek szerepelnek. Sertéshússal csak sonka, ill. kolbász formájában találkozunk. Az Esterházy rostélyos, Angoly pecsenye, Beef-theak igen kedvelt lehetett, ugyancsak a különféle borjúhúsok (borjú vesepecsenye, borjúhús riskásával, becsinált borjúhús édesen, borjú Schnitzli Szardellával, borjú oldal). A baromfi szintén a sűrűbben fogyasztott étkek közé tartozott, becsinált csirke, forrázott csirke, paprikás csirke formájában. Pulykáról egy vacsora keretében esik szó, a becsinált borjú után egy fertály póka fogyasztásáról is értesülhetünk. Ugyancsak vacsorára egy alkalommal vadréce is került az asztalra. A balatoni halak közül a fogas (fokos) volt leginkább kedvelt. Tormával, vagy paprikásként ették. Rák egy alkalommal volt, tojásos kenyérleves, rántotta, és borjúhús - amennyiben a B.h. rövidítés borjúhúst takar társaságában. Pénteki, azaz böjti napról lévén szó, elképzelhető, hogy nem borjúról, hanem mondjuk Balatoni halról van szó, ám ez valószínűtlennek tűnik, mivel efféle terminológiával sehol sem találkozunk a jegyzőkönyvben. A pénteki böjtökről ismeretes, hogy amennyiben valamilyen ünnep esik péntekre (kivéve nagypénteket), a húsevési tilalom érvényét veszti. Ma már nem tudjuk, hogy 1832. augusztus 17-én lehetett-e valamilyen ünnep, de az is lehetővé teszi a húsevést, ha valaki pl. fürdőhelyet 22 CZUCZOR-FOGARASI 1862-1874. 50
