Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Nyisztor Tinka: Kései fordulat. Az étkezési kultúra újkori formáinak beépülése az 1960-as évektől egy moldvai faluban
Nyisztor Tinka mert az ebéd a délelőtti étkezés, a vacsora a nap utolsó étkezése, amire majd a munka után, otthon kerül sor. A szóban forgó nyári második mezei étkezésnél nemigen említenek étkezésnevet, hanem azt mondják, leültek enni, vagy a napszámosokat leültetik enni. A vacsora a munkából hazatérve a lakóháznál van, gazdák a nap folyamán velük dolgozott napszámosaikat rendszeresen a vacsorához is leültették a családdal együtt. A mindennapos háztartásvezetésben tehát napi kétszeri főzés az állandó feladat. Nyáron ehhez járul a reggeli - kora délelőtti ebédhordás. Az ebédhordó asszony vállon átvetett tarisznyában viszi a puliszkát, kezében, manapság nagy fémedényben {kanna) a levesételt. Gyakran sebestejnek nevezett vert tejet/savanyú tejet is vittek italnak vagy puliszkához kanalaznivalónak, ezt cserépfazékban, kantárban, a másik kezükben hordták. A faluban használatos afrustuk étkezéselnevezés is. Ez nem szervezett, az egész családnak szóló étkezés, hanem olyan helyzetben kerülhetett rá sor, amikor a falun kívül, távolabbi útra indult valaki, és nem számíthatott a szokásos ebédre. Úgynevezett nagygazda családból való asszony szerint (sz. 1927): Regvei soha nem ettünk, csak mikor kifőztük a málét, 9-10 felé; es ha a mezőn dolgoztunk, akkor vártuk, hogy hojzák otthonról az ebédet. Regvei csak futtába bekaptunk valamit, de nem örökké, csak vaj egyszer, ha mentünk városra. Annak azt mondtuk, frustuk. Fuvarozással foglalkozó férfiak, akik gyakran indultak korán útnak, érthetően gyakrabban frustukoltak, pálinkához valamit haraptak. Az említett étkezések kevés kivétellel egyfogásosak. Az egyfogásos meleg ebédekvacsorák, télen-nyáron frissen főtt levesből és frissen főtt puliszkából állnak. A két étel nem képez külön fogást, a puliszka állandó hozzávaló a leveshez. A kenyér fogyasztása nem vált rendszeressé napjainkban sem. 1945 után a kenyér állandósult a lakodalmi étkezéseken, de a puliszka a mindennapi étkezésben nem szorult háttérbe. Találkozás egy másik kultúrával Azok a változási folyamatok, amelyek a hatvanas évek társadalmi mozgásával kezdődtek el, majd húsz év múltán kezdenek látványosan hatni a falu hagyományos táplálkozásszerkezetére. Ebben a dolgozatban azokat az új elemeket fogom bemutatni, amelyeket a szakirodalomból az európai táplálkozásszerkezet újkori újításai néven ismerhetünk. A Pusztinában a 20. század második felében megjelenő, táplálkozáskultúrát érintő újítások közül a következőkről lesz szó: a napi harmadik, reggeli órákra eső étkezés a leves, mint bevezető fogás az ünnepi étkezéseken; a fogások, azaz az egy étkezésen felszolgált, több fogásban egymás után tálalt ételek az ünnepi étkezéseken; a kenyérfogyasztás elterjedése; a magas étkezőasztal az ünnepi étkezéseken; újítások az eszközhasználatban: egyéni teríték a villa használatának kezdetei. 222
