Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

W. Nagy Ágota: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásaiból – egy bencés szerzetes feljegyzései alapján

A pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásaiból mellől elmaradt a bor, hétfőn, szerdán és pénteken pedig a borral együtt a harmadik tál étel is, amit zöldség pótolt. Nagypénteken a felnőttek csak kenyeret és vizet kaptak, kívánságra esetleg zöldséget. Nagyböjtben a tizenkét leckés ünnepeken, valamint vasárnap és csütörtökön három tál főtt étel és bor járt. A meghalt jótevőkért évenként negyvenhét teljes halotti officiumot

16 végeztek. E napokon a jótéteményekre való emlékeztetésül a testvérek a rendes ételeken kívül még egy kedvelt ételt és külön bort is kaptak. Ezt az ételt pietantianak, kegyelet ételének nevezték. Halból, tojásból és sajtból készült, s minden nagyobb ünnepen és némely vigílián is kijárt. Az ünnepek rangjuk szerint különbözőek voltak. A napi rendes bormennyiséget iustitiának, járandóságnak nevezték, amit ezen fölül kaptak, az volt a Caritas. Ez egy jobb fajta bor, a szeretet bora volt, melyet szintén a jótevőkre való emlékeztetés, vagy ünnep okán adattak az elöljárók a pietantiaval együtt. Az elsőrangú ünnepeken mézzel édesített fűszeres italt, pigmentatumot kaptak. Virágvasárnaptól

17 szeptember közepéig egész nyáron noná után bementek az ebédlőbe, s ott először vizet, majd a prior csöngetésére bort ittak. Néha sütemény is került az asztalra, s az öregek finomabb kenyeret kaptak. Akin eret vágtak, három napon át reggel bement az ebédlőbe, s három tál főtt ételt, valamint caritast kapott, a negyedik reggelen negyed sajtot adtak neki. A betegek számára a húsevés is megengedett volt. A 19. század elejére érve megállapíthatjuk, hogy a Regula már több változáson ment át. Amikor az étkezést 1802-ben szabályozták, a húsevést - „bár soha sem szabadna húst enni, mégis mivel már régi bevett szokás" - heti négy alkalomra engedélyezték az egészségesek számára is.

18 A pénteki böjt természetesen megmaradt, a szerdai böjtöt viszont szombatra tették át, így szerdán mindenütt szabad volt húst enni. Azonban, mivel a szombat már egyházi törvény szerint is tartózkodási nap volt, valamint egyéb, reguláris böjtök is voltak, ezért hétfőn és szerdán elmaradt a sült hús, de azért négy húsétel ebédre, három húsétel vacsorára megmaradt. Vasárnap, kedden és csütörtökön sült hús járta salátával ebédre, vacsorára csak három tál étel. 1811-ben Kurbély püspök királyi biztos jelenlétében a következő intést kapták a rendtagok: Az ebédbeli öt tál ételre és salátára nézve, ha rendesen és rendes áron semmi sem kapható, hétfőn és szerdán adassék marhapecsenye, de azzal a határozott kikötéssel, hogy étkezésen kívül senki semmiféle ételt ne fogadjon el, vagy saját vagy más céljára ne fordítson. A konyhába futkosni, és onnan konyhai szereket senki se merészeljen elvinni. Ebéd alatt senki se követeljen a szakácstól külön adagokat, még kevésbé legyen goromba; ha silányabb adag jut valakinek, emlékezzék meg róla, hogy a Regula szerint azért van több étel, hogy ha valaki egyikből nem ehetik, a másikból egyék. A mi a bort illeti, kiki a maga határozott mennyiségét kapja és azzal elégedjék meg, úgyhogy mások borából ne igyék, se a magáéból ne adjon, de szobájába se merjen 16 halotti officium: Halotti mise 17 virágvasárnap: Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe. Ilyenkor van a „barkaszentelés". Az egyházi év legnagyobb ünnepének, a húsvétnak bevezetése. 18 Rendtörténet VI.B. 1916. 988. 45