Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Knézy Judit: Táplálkozási adatok az uradalmi tisztek által készített dokumentumokban (18. század második fele–19. század eleje)

Knézy Judit Fülöp Éva dolgozta fel először egy uradalom tógazdaságokban való haltelepítési, nevelési és értékesítési kérdéseit. A tata-gesztesi Eszterházy uradalomban az 1740-es években malmok felduzzasztott árkai és különböző vízfolyások tovább duzzasztott vizei, többek között a Zsigmond korában halastóvá alakított tatai Nagy- vagy Öregtó szolgáltatta a főúri, az uradalmi tiszti étkezésekhez a halat, illetve a kereskedők számára eladott hatalmas mennyiséget is.

6 Az uradalom 22 helyiségében folyt halgazdálkodás, amely komoly vízrendezési mérnöki tudást igényelt. A Duna mellékéről is hoztak halat, és a legtöbbet a böjti időszakban adtak el, mert akkor volt a legmagasabb az ára. Győri és komáromi halászok voltak a legnagyobb tételben vásárlók. Ponty, csuka, compó volt a legfőbb áru ebben az uradalomban. A Balatonban a fogas, ponty, harcsa, keszeg

7 halászásának volt a legnagyobb jelentősége. A csík nemcsak a szegényembert táplálta, de küldték az úri asztalokra is. A rák, teknősbéka inkább különlegességnek számított. Ezeket egyénenként dolgozó és nem halászbokrokba tömörülő halászok szállították az uradalmaknak. Részben szerződések, részben nyugták utalnak erre. A Szécsényi családnak Pestre 1801-ben Maros, Somogy megyei helységekből 130 font nyers halat, 35 icce csíkot, 13 tekenyős békát, 486 darab rákot küldtek fel, máskor „száraz", tehát tartósított halat is szállítottak.

8 A lápos területek kedveztek a csík, rák, teknősbéka fogásának, így a Kis-Balaton, Kis- és Nagyberek, a Rinya, Kapós árterületei.

9 A Balaton környékéről inkább a bécsi, grazi kereskedők vitték el a halat, rákot, nem a magyarországiak,

10 de a főurak saját háztartásukba Pestre, Keszthelyre, Sopronba, Kismartonba innen sokat küldtek fel halból, vízi madarakból, elejtett vadakból, de gyűjtögetett dolgokból is: csigából, vargányából éppúgy, mint termelt növényi élelmiszerből, tenyésztett állatok húsából, feldolgozott tejéből stb, de élő állatból is. 1801-ben pl. megjegyezték a marosi tisztek, hogy a Pestre való útban elfulladt 22 csibe, 1 polka, 3 réce.

11 Uradalmi vendégfogadók, kocsmák, mészárosok, sütögető asszonyok A tárgyalt időszakban az otthonuktól tartósan távol lévő, úton járó emberek borral való ellátása az uradalmi és községi kocsmák feladata volt. Borkimérési joga a jobbágyoknak is volt. Az Urbárium 1767-ben úgy rendelkezett a bevett gyakorlat alapján, hogy ha a helységben rendelkeztek szőlőheggyel, akkor fél évig, ha nem, negyed évig árulhatták a bort, a kieső időszakban az uradalmi kocsmák egyedül tehették 6 Fülöp Éva 1984-1985. 485-514. Későbbi tanulmányaiban 1994. 225-287. a pápa-ugod-devecseri Eszterházy uradalmak halgazdálkodását ismertette. 7 PETÁNOVITS 1981.70. 8 MOL P. 623 IV.k. 2.SZ.C. (1726-1817) 9 KOGUTOWITZ 1930., PETÁNOVITS 1981. 70. 10 VÁLYI 1799. III. 466., HRABOVSZKY 1827. 99. 11 MOLP 623 IV2.SZ.C (1726-1817) 34