Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Kósa-Szánthó Vilma: A gyimesi csángók táplálkozásáról

A gyimesi csángók táplálkozásáról sokan voltak, ott sietni kellett, különben a többiek elették előle az ételt. Napjainkban is külön terített asztalnál, külön tányérból csak a nagyon módosak esznek. Az üstben készült ételek közül a levest, magyarmáiét, túróspuliszkát, titkábban a melegítést, este ették. A tejes puliszka, az üstbetej, a melegítés inkább a reggeli étrendben szerepelt. Az üstben főtt ételek ismertetésének befejezéseként néhány olyan sajátosságra kell felhívnom a figyelmet, melyek a táplálkozás ízlésbeli jellegére adnak felvilágosítást. A gyimesi csángók szerint az ételek akkor finomak, hajói megfőttek és egy kicsit elégtek. Ez a táplálkozási mód a tartósságra törekszik, ugyanakkor célszerű is, mert könnyen szállítható és tárolható egy-két napig. A keményre főtt puliszka, a szintén keményre gyúrt sajt, orda, túró fogyasztása több ideig kelti a jóllakottság érzését, mint a gyorsan felszívódó, híg kásafélék. A hétköznapi ételek lajstroma az üstben készült ételekkel tulajdonképpen ki is merült. Télen szárazbabot is főztek, disznóhúst is fogyasztottak, amit megfőztek és a levébe pityókát tettek vagy a húst puliszkával megették. A többi ételféleségek általában valamilyen alkalomhoz vagy ünnephez kötődnek. A heti étrendben a gyimesiek szerdán és pénteken böjtöt tartottak, vasárnap igyekeztek húsos ételt vagy valami tartalmasabb, tejtermékkel készült ételt fogyasztani. Ünnepi és alkalmi ételek. Húsok A disznóhús és a tyúkhús a leggyakoribb vasárnapi eledel. A karácsonyra levágott disznónak az ágasát, lapockáját, lábait, oldalait és nyúlját füstölik meg. Ezeket sokszor júliusig is tárolják. A füstölt húst megfőzik, puliszkával megeszik, ritkán szárazbabbal főzik meg, ez utóbbit eresztékkel, tejföllel és nem rántással készítik. Szintén vasárnapi eledel a disznóhússal készített galuska (töltöttkáposzta). Gyimesben a bárányhúst, juhhúst, borjúhúst, disznóhúst és tyúkhúst készítették el. Minden húsos étel egyben ünnepi vagy alkalmi étel is volt. A húst kétféle levesnek főzték meg. Az egyik a húsleves. Zöldséggel megfőzik a húst, megsózzák, nagyobb események alkalmával laskát főznek bele, ilyenkor laskalevesnek nevezik. A tokányos piíyókalevesbe apróra vagdalt hús került a pirított hagymás zsírba. Miután megfőtt a hús, pityókát vágtak bele, borssal és tejföllel ízesítették. A húsból rántott készül: a feldarabolt húst megfőzik, miután megfőtt és alig maradt leve, beleteszik a zsírt, borssal fűszerezik. Paprikát csak az utóbbi 40-50 évben használnak. A tokányt ugyanúgy készítik mint a rántottat, csak vízzel feltöltik és pityókát vágnak bele. A fiatal bárányt és a tyúkot töltve fogyasztották. A májat, zúzát, szívet, vért megfőzték, összevágták apróra vagy darálták, sóval és borssal megfűszerezték és a begye illetve a gyomra helyébe beletömték, utána megsütötték. Halat nemigen fogyasztanak, mert nincs a patakokban. Amikor még volt, szénen megsütötték. A felsorolt elkészítési módokban találunk alkalmanként eltérő apró változásokat és ezzel párhuzamosan ételtársításokat. így arató- és cséplőkalákában a kalákásoknak berbécshúsból készült tokányt adtak enni. Ha nagyon módos volt valaki, akkor zöldséggel levest főzött. Kaszáló kalákában borjút vágtak, levesnek és rántottnak 195