Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Bodnár Mónika: A lakodalmi étrend jelenkori változása egy borsodi faluban
A lakodalmi étrend jelenkori változása egy borsodi faluban és hogy a rokonokat kíméljék, három szakácsasszonyt fogadtak, mely gyakorlat nem általános. Mercsén van ugyan egy asszony, aki szokott lakodalmakban főzni, de ő a közeli rokonok segítségét is igénybe veszi ehhez, s a szóban-forgó család megítélése szerint nem is ilyen változatos a menüje. A megelőző generáció lakodalmaival összehasonlítva változásokat a következő pontokban látunk. A korábbi időszakban a lakodalmi előkészületek rövidebb időt vettek igénybe. A házasodások ideje általában nem nyár volt. Ezekre az időkre visszautalva a faluban az a mondás járja, hogy Téli kutya, nyári menyasszony nem jó. 5 így nem került sor sátorcsinálásra, hanem a házban volt a vendégség, hagyományosan mindkét háznál. Ez meghatározta a vendégek létszámát is. A lakodalmi előkészületekhez tartozott a tésztagyúrás. Erre szombaton került sor, 10-15 asszony dolgozott külön-külön mindkét háznál. Szombaton mentek el a polgári esküvőre is, de oda általában csak két tanú kísérte az ifjú párt. De aznap este már megkezdődött a mulatozás, mert akkor vitték az ágyat. A lakodalomra vasárnap került sor. Az ünnepre hagyományosan tinót vagy tehenet vágtak, abból kitelt minden. Marhahúslevest készítettek kockatésztával, volt főtt hús, sült hús és töltött káposzta. Az 1950-1960-as években a töltött káposztát nem frissen savanyított káposztából főzték, mint manapság. A tyúkleves és a tyúkhús is csak az utóbbi egy-két évtizedben vált általánossá, még az 1970-es években is tinót vágtak, nem tyúkot. A csigacsinálás nem lett közösségi feladat, azt a családon belül vállalja fel valaki vagy készen veszik. A torta emlékezetünk szerint az 1950-es években jelent meg az ünnepi menüben, s szorította ki napjainkra szinte teljes egészében a kelesztett kalácsféléket. A család egyik nőtagjának 1955-ben volt az eljegyzése, ahová a jövendő anyós süttetett egy nagy diótortát. Ez volt az első ünnepi torta, amire vissza tudnak emlékezni. Előtte lakodalomban is csak sütemény volt és nagykalács. Ezt csütörtökön vitték. A nagykalács összefoglaló név, 6 morványt, 6 túrós lepényt és 4 vagy 6 mákos kürtöt jelent, amit a keresztanya tett le a lakodalmi asztalra. A többiek már az 1950-es években is süteményt vittek, pl. zserbót, linzert, kavart piskótát stb. A túrós lepényt kerek tepsiben sütötték, a mákos kürt töltelékét pedig kelt tésztába tekerték. A morvány tésztája gyakorlatilag megegyezik az előzőekével, csak kicsit édesebb. Ezt a kalácsfajtát különben öt ágból fonták, hosszú tepsiben sütötték meg, amelynek a széle fodros volt. A kemencék felszámolásával fokozatosan csökkent a nagykalács szerepe, bár olykorolykor még napjainkban is előfordul egy-egy morvány, lepény vagy kürt. Hagyományosan éjfélkor nem adtak enni a vendégeknek, hanem másnap meghívták őket reggelire. Az ételek mellett a felszolgált italok is megváltoztak kissé az utóbbi húsz évben. Míg korábban a bor volt a fő ital, s mellette egy kevés pálinka (erős pálinka és esetleg házilag édesített édes pálinka) és szódavíz szerepelt, a hetvenes évektől fokozatosan bevezetésre került a boltban megvásárolható diólikőr, császárkörte, valamint egyre 5 FARKAS 1993. 30. 153
