Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Bódi Zsuzsanna: A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai

Bódi Zsuzsanna A cigány lakodalmak hagyományos étele a cigány káposzta és a tyúkpörkölt, eredetileg mindkettő bokolyival, az első világháború után már kenyérrel, amit az ötvenes években a krumpli váltott fel. Az étrend területileg eltérő ütemben, de fokozatosan bővült. A levesek közül a tyúk- és marhahús leves, a húsok közül a birka, majd a sertés került az étrendbe gulyásként, illetve sült és disznótoros formájában. Új ételként a vásárolt sütemények és torták is megjelentek. Az így kialakult lakodalmi étrend a hetvenes évekre vált általánossá úgy, hogy a hagyományos cigány káposzta már kimaradt belőle. A nagy körben elterjedt azonos ételek a csoportok mainál szorosabb kapcsolatára utalnak az esztendő ünnepeinek megtartása során, ugyancsak erre utal az ünnepi köszöntők csoporton belüli azonossága a nagy földrajzi távolságok ellenére is. A hagyományos ünnepek mellett a közeli rokonság körében megtartott új ünnepi alkalmak is kialakultak az utóbbi két évtizedben: keresztelő, születésnap, névnap, házszentelő, stb. Ezeken az ünnepeken a hagyományos ételek mellett előtérbe kerülnek a frissen átvett ételfajták és sütemények. A vasárnap és hétköznap készített ételek közti különbségtétel nem lehet régi keletű a vizsgált csoportnál, amit az mutat, hogy környezetük jelenlegi vasárnapi étrendjét változtatás nélkül átvették. Valamennyi társadalmi csoportnál jellemző az új ételek ünnepi étkezések során való jelentkezése. A vizsgált csoportnál figyelemre méltó az utóbbi évtizedekben az új ünnepi alkalmak átvétele és a közösség hagyományrendszerébe integrálása a táplálkozási hagyományokon keresztül. Ugyancsak említésre méltó az étrendnek az az egységesülése, amely különösen a lakodalmak esetén tapasztalható. A gyermek szocializációja során magáévá teszi a családban kialakult étkezési hagyományokat, jellegzetes ízkultúrát. A megszokás alapján kialakult ízeknek a csoport értékrendjében kiemelkedő a jelentőségük. A fentiekben már vázoltam a zöldségfélék fogyasztásának jelentőségét és az édes tésztafélék viszonylag késői megjelenését a vizsgált csoport étrendjében. Mindezek a savanyú és erős ízek dominanciáját biztosították étkezési kultúrájukban. Nagy fontosságot tulajdonítottak adatközlőim „másságuk" hangsúlyozásának a táplálkozás terén, szembeállítva a magyarok „színtelen, ízetlen" ételeit saját főztükkel. Az ételeiknek adott nevek is kiemelik azok „cigány" voltát (cigány tök, cigány saláta, cigány káposzta, stb.). 142