Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Bódi Zsuzsanna: A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai
A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai többen választják a hagyományos cigány foglalkozásokat. Az egész cigányságon belül ebben a csoportban a legnagyobb a vállalkozók aránya. A beások (teknősök) múlt században betelepült csoportjai a Dunántúl déli részén, a délnyugati határvidéken élnek. A keletről érkezettek a századforduló után kerültek Békés, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye területére, majd a Tisza mentén egyre nyugatabbra költöztek. A második világháború idején a családok többségének Tiszafüreden volt a téli szállása, tavasztól őszig viszont ott dolgoztak, ahol fát tudtak venni. E csoport tagjai az 1970-es években tömegesen áttértek a faárukészítésről a kereskedésre, ami napjainkban már kimagaslóan jó életszínvonalat biztosít a családok jelentős hányadának. A szintök német nyelvterületről érkeztek hazánkba a századforduló táján. 3 Hagyományos mesterségeiket ma is folytatják - köszörűsök, ringlispílesek, céllövöldések, hárfások. Szétszórt letelepedésük is munkájuk következménye, hiszen a mutatványosok egy-egy szezonban - tavasztól őszig - egy meghatározott terület több településén dolgoznak. A családok - a nagy távolságok ellenére is - szoros kapcsolatot tartanak egymással, foglalkozásuk, mozgó életmódjuk nem teszi lehetővé egyéb kapcsolatok kialakítását. A szintó mutatványosok jelentős tőkét fektetnek felszerelésükbe, az 1970-es évektől a családok nagy részének életszínvonala meghaladja a magyarországi átlagot. Ahogy ez az előzőekben körvonalazódott, nyelvükben, munkamegosztásban elfoglalt helyük és életszínvonaluk tekintetében erősen különböznek egymástól az egyes cigány csoportok, amelyek az évszázadok során folyamatosan alkalmazkodtak az adott gazdasági és társadalmi keretek függvényében - az új lehetőségekhez. 2. A mezőgazdasági és ipari munkát végző cigányok kivételével valamennyi hazai cigány csoportnál meghatározóbbak gazdasági és kulturális téren a sokszor több települést, tájegységet átfogó, sőt országhatárokat áthidaló családi-rokonsági kapcsolatok, mint a lakhelyül szolgáló település lakóihoz fűződőek. Azoknál a csoportoknál, amelyeknél a családi kapcsolatok rendszere szorosabb, mint az adott település lakosságához való kötődés, a településeken folytatott adatgyűjtések mellett a rokonsági körben végzett kutatásokra célszerű nagyobb súlyt helyezni. Az oláh, a beás és a szintó cigányoknak a többségi társadalomhoz fűződő kapcsolatai még ma is szúk körre terjednek ki. Gazdasági és társadalmi kapcsolataik a viszonylag nagy földrajzi távolságokat áthidaló rokonsági rendszerre alapozódnak. A családi alapon szervezett munkavégzés - ami e csoportok jellemzője - a rokoni kapcsolatok fenntartását kívánja a tevékenységükhöz szükséges információk beszerzése érdekében. A házasodási szokásaikat az etnikai endogámia határozza meg. Az azonos csoportba tartozókkal kialakított házasodási körzet több megyére kiterjed. A 3 MÉSZÁROS 1980. 1. 135