Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az év

1765. Em Karfraitig haud die alti Leut escht geassa, wenn d Steanna raufkamma seand. Da ganza Tag haud sie gfaschted. So haud sie en Brauch ghätt. A Wassr hat ma deajfa trenka. A Brot häbid sie au kueis geassa. So haud ueini gseit, daß die alti Leut haud gfaschtid da ganza Tag. Be meinr Zait au no, miar haud au niks deajfa eassa so Schmalzsach. Escht wenn d Steanna mal hoba seand, nach hat ma scha deajfa schmotzig eassa.

(A régi öregek nagypénteken csak akkor ettek, mikor följöttek a csillagok. Egész nap böjtöltek. Ez volt a szokás. Vizet ittak, kenyeret állítólag nem ettek. Beszélték, hogy a régi öregek egész nap böjtöltek. Még az én időmben se volt szabad zsírosat ennünk. Csak mikor már följöttek a csillagok, akkor lehetett zsírosat enni.)

1766. „Deanni seand so arm wia dr Karfraiteg.” Uf sealli sagid se ’s, mo stark spara teand. Wei em Karfraitig muß ma faschta, dramm ischt dr Karfraitig arm.

(- Ezek olyan szegények, mint a nagypéntek. - Akik nagyon spórolósak, azokra mondják. Mert nagypénteken böjtölni kell, azért szegény a nagypéntek.)

1767. A Waib hat a Wuscht wella eassa em Karfraiteg, and en deamm Tag deajf ma kueini Wischt eassa. Annach hat sie neibissa, nach wia sie dia Wuscht so ghebt hat, nach ischt d Wuscht ihnr en d Nas na pickt. Annach hat sie sie schiagr nemmi weackbracht, so ischi en d Nas na gwachsa. I muein, mit am a Seaga isch weackganga, abr i waeiß itt, mit was faar am a Seaga. Dr Zwettani Resi Bäs iahran Vattr hat vazählt van deamm.

(Egy asszony nagypénteken akart kolbászt enni, pedig ezen a napon kolbászt enni tilos. Ahogy beleharapott, és a kolbászt fogta, hát a kolbász odaragadt az orrához. Aztán alig tudta onnan leszedni, annyira odanőtt. Hajói tudom, valamilyen áldással szabadult meg tőle, csak az áldást nem tudom. Erről a Zwettani Rézi néni apja mesélt.)

1768. Em Karfraitig haud sie gschlachted, nach haud d Leüt gseit, deanni Wischt settid ihni an d Nas na wachsa. En so am a haeilaga Tag deajf ma itt schlachta.

(Mikor nagypénteken disznóvágást tartottak, azt kívánták nekik az emberek, bárcsak az orrukra nőne a kolbász. Mert ilyen szent napon tilos vágni.)

1769. Sealli Aeir, mo d Henna em Karfraitig leged, seand itt gsand. Sealli Aeir soll ma glai neamma, itt zruckheba, sealli soll ma glai aufhutza, sealli vadearbid gschwend. Abr sie vadearbid itta, nu sie sagid ’s ällawail.

(A nagypénteken tojt tojások nem egészségesek. Ezeket mindjárt használjuk föl, ne tartogassuk, mert romlandók. Pedig dehogy romlandók, csak mindig mondták.)

1770. Wenn ’s em Karfraitig reanged, nach zählid / pattid [nützen] d Reaga em ganza Jahr niks.

(Ha nagypénteken esik az eső, akkor egész évben az esők nem érnek semmit.)

1771. Wenn ’s em Karfraitig reanged, nach hebid d Reaga itt a. And wenn nu zwie Tropfa kammed, nach isch scha dr Teufl los, nach gait ’s s ganz Jahr dur nu kuzi Reagala.

359