Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
Fasnidhaus, abr en d Händ hatt V sie itt gnamma. Dott hatt V sie neitau en d Trucha, and vaar Oschtra hatt V sie itt rausgnamma. (Apám mindig muzsikált újévkor meg farsang idején. Farsang keddjén éjjel 11-kor megszólalt az összes harang, és megkezdődött a böjt. Apám harmonikás volt. Akkor letette a harmonikát, hazavitte, és egészen húsvétig nem vette többé a kezébe. Az asszonyok meg egyre mondogatták: - Most eltemetjük a muzsikát. Elkezdődik a böjt, most már nem szabad muzsikálni. - így volt. Otthon se muzsikált. Hazavitte a hangszert a farsangi házból, de nem vette kézbe. Betette a ládába, és húsvét előtt nem vette elő.) 1655. Aufhera mit dr Muse, nach ischt d Musi vagraba waara am alfe. Seall ischt d Musivagraba gsei. Gheinid hat ma itt, nu s Tanza ischt ramm gsei, s Musispiela and s Senga. (Abbahagyták a zenélést, így temették a muzsikálást 11-kor. Ez volt a muzsika eltemetése. Sírni nem sírtunk, csak véget ért a tánc, a zenélés és éneklés.) 1656. Am 11 hat ’s glitta mit älligi Glockana, nach ischt d Faschta aganga. Nach haud d Waibr s Gsiecht zuadeckt mit die Händ, and haud gheined, so wia sie heina täted and haud gseit: „Na, jetz, teamma d Fasnid vagraba. Jetz ischt d Fasnid ramm. Na, jetz teamma d Fasnid vagraba, wel jetz gaht s Faschta a. ” Nach ischt älts ramm gsei. Nach seand älligi huei. (11 órakor az összes harang megszólalt, és kezdetét vette a böjt. Az asszonyok kezükbe temették arcukat, és elkezdtek sírni, vagyis mintha sírtak volna: - Na, most temetjük a farsangot. Vége hát a farsangnak. Most eltemetjük a farsangot, mert megkezdődik a böjti időszak. - Ezzel véget is ért minden. Mindenki elment haza.) 1657. D Fasnid vagraba: Dott ischt en Ma dóba gleaga so wia so a Todatrucha am Bank dóba. And dea Ma ischt d Fasnid gsei. Annach seand älligi na and haud gheined: „ O jel O je! Jetz ischt halt d Fasnid ramm! ” Nach haud sie afanga zum heina and zum jumra: „Jetz ischt halt die schia Zait ramm. ” (A farsangtemetés: Egy férfi, aki a farsangot jelképezte, fönn feküdt a pádon, mint valami koporsóban. Mindenki sírva odajárult hozzá: - Ó, jaj! Ó, jaj! Vége a farsangnak! Sírtak és jajveszékeltek, mert vége a szép időnek.) 1658. Nach hat ma d Fasnid vagraba. Ueinr hat messa naliega uf da Bank and ischt gstaarba. A Tuach haud sie naufdeckt ujf 'en. And die andri haud gheined am ihn ramm. Am Afang ischt des streng ganga. (Eltemettük a farsangot. Egy férfi fölfeküdt halottnak a padra. Takaróval letakarták. A többiek pedig sírtak körülötte. Kezdetben ez igen kedvelt szokás volt.) 1659. D Fasnid vagraba, dott ha ma ällamal wiatig gheined. Da ischt ällamal uein naufgleaga uf an Bank nauf. Des jinig hat d Auga zuadruckt. And uein hat ällamal a Litanai ghätt: „Schealla Andr. ” „ Niks für uns. ” „Heazza Obr. ” „Alles für uns!” Nach hat ’s ämal ghaeißa: „ 0 liabr Ma, lang mr doch noml na! ” And seall au: „ O du liebe Faschingszait, du bist halt rumm. ” Mo d Litanai zemmagstellt hat, hat a 336
