Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az állatok
(Az úrnapi sátrakat tölgyágakból készítették kunyhóformára, már előtte való nap. Szentképeket tettek be. Leástak négy karót, és akkorára készítették, hogy állni lehetett benne.) 1226. Die Haeilig Aeich,112 seall ischt a Bildsteckle. Dr Bum ischt au da gsei, seall waeiß i no. Abr d Hajoschr seand itt na, nu d Duschnockr Ma seand eftr dott da gstanda, and haud dr Huat glupfi. Seall ischt faar d Mandsnama dott gsei, seall Denkmal. Abr jetz isch nemme. Wel d Russa reikamma seand, nadrhand isch vahaua gsei. I han ghert, nu Mandsnama gaud dott na. En dr Grenzi da isch gsei. Deannawdats ischt Duschnock gsei and heannawäats Hajosch. D Grenzi ischt en Graba gsei, en Kárnál. S Bildsteckli ischt itt neabr am Wassr gstanda, sandr em Fahrweag da. (A Szent Tölgy, az egy képoszlop. Fa is volt mellette, még emlékszem rá. De a hajósiak nem mentek el oda, csak a dusnoki férfiak álltak ott többször levett kalappal. Az az emlékmű a férfiak számára volt ott. Most már nincs meg. Mikor bejöttek az oroszok, utána már szét volt rombolva. Azt hallottam, hogy csak férfiak mentek oda. A mezsgyén állt. Túloldalt volt Dusnok, innenfelől Hajós. A határ egy árok volt, egy csatorna. A képoszlop nem a vízparton állt, hanem a földút mellett.) 1227. Wenn eappr gscheackid ischt, nach hat ma gseit: „Dia ischt rammgschlupft andr die Albabim [Pappelbäume]. 1 bin au gscheackid gsei, i han 's au dwa hera messa: „Du bischt au rammgschlupft andr die Alba, dramm bischt so gscheacked. ” I han ’s halt messa hau. Ueini haud ens Meahl nei biased, mit am Meahl natätschled ens Gsiecht. (A szeplősökre ezt mondták: - Ez is ott bóklászott a nyárfák alatt. - Én is szeplős voltam, hallhattam is eleget: - Te is a nyárfák alatt mászkáltál, azért vagy olyan szeplős. - El kellett viselnem. Egyesek lisztbe fújtak bele, a liszttel bepamacsolták az arcukat.) Gschiechta, [Sagen] - Történetek, mondák 1228. An Bum sai dott da gstanda en Tschickisch denna uf seallam Platz da, mo d Annakapella ischt. Annach ischt a Mddli gsei, and dia Anna sai krank gsei, so han i ghert. Dott ischi na, dott hält sie wella a Hilf suacha da. Annach ischi allueigids gsei, ’s ischt niana niamrd gsei. Nach ischi dott da ghaeiled. Nach ischi eftrs naganga die beatta. ’s ischt ihnr äwa so gsei, so wian dott eapprd wata tát uff se. Nach ischi naganga zu deamm Bum na dwa gi beatta, annach ischi ganz gsand waara. Annach hat si d Muattrgottis erscheint, sowia haud sie gseit, and hat ihnr dott dr Seaga gia, annach ischi dott haeilig [gläubig] waara. Des Mddli hat des die andri Leut gseit. And ueini haud glaubt and ueini haud itt glaubt. Dott ischi nach gsand waara, mo [obwohl] niamrd méh denkt hat, daß sie gsand weatt, and dott ischi haeilig waara, and dramm haud sie dott a Kapella nabaua. D Muattrgottis 112 BEITL, Oswald und Richard 1996. 160. írja: „In vorchristlicher Zeit gehört die Eiche bei den Germanen und anderen indo-germanischen Völkern zu den am meisten verehrten Bäumen des Waldes. ... Die Überlieferung der „ heiligen ” Eiche ist nur dort lebendig bis auf unsere Tage, wo sie auf die Heiligen der neuen Religion übergegangen war..." (Fordítás: A kereszténység előtti időben a tölgy a germánoknál és a többi indogermán népnél az erdő leginkább tisztelt fái közé tartozik. ... A „szent” tölgy hagyománya napjainkig csak ott eleven, ahol továbbvitték az új vallás szentjeire ...) 247
