Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A föld és a talaj

sie waeiß i wiavl Salz messa streia, daß sie hat kenna mit am Schlitta kamma. Abr heb des wahr ischt, seall waeiß i itta. Sie haud halt des gseit.

(Szánkóval jött, ezért sót kellett szórniuk. A Mária Teréziának mindenféle ötlete volt. Egyszer az jutott eszébe, hogy ... Mert ugye itt Hajóson volt a kastélya, ez az ő kastélya volt. Olyan nagy kiterjedése volt, hogy elért a házunkig. Mikor ide átköltöztünk, akárhányszor kapáltam, mindig kő- és tégladarabok jöttek a fölszínre. Néha fél téglák. Megkérdeztem a Fischer Matyi bácsitól: - Matyi bácsi, miért van itt ez a rengeteg kő és tégla? Elmondta nekem: - Itt volt a Mária Terézia kastélya. Idáig ért a fal, kőfal volt, és ezért kapáljátok ki a kertetekben ezeket a téglákat. Magas fal volt vette körül, amit aztán lebontottak. És néha pénzt is találtam. Szóval egyszer nyáron le akart jönni ide a kastélyba. És az az ötlete támadt, hogy szánkóval jönne. Dehát nyáron nincs jég, hogy szánkóval lehetne közlekedni, ezért aztán nem tudom mennyi sót kellett szórniuk, hogy szánkóval tudjon jönni. De hogy igaz-e, azt nem tudom. Ezt mondták.)

868. Uf da Wentr hat ma messa Aeir auflieba, wel em Wentr légid d Henna itt vili. Nach hat ma d Aeir ens Kalchwassr nei tau, and a Waili denna glau. Nu wüscha hat ma s ’ messa. Atrickna hat ma s ’ itt deaffa, nu so trickna lau, daß méh Kalch da blaibt. Des ischt nach no a dickra Schal, annach teand sie ihni bessr halta. Zwischid die zwie Frauatäg, sealli Aeir blaibid au längr guat. Na am Kleina Frauatag, sealli Aeir hat ma ens Kalchwassr tau.

(Télre szoktak tojást elrakni, mert télen nemigen tojnak a tyúkok. A tojást berakták meszes vízbe, és egy kis időre benn hagyták. Csak megmosták, de nem törölték meg, hanem hagyták megszáradni, hogy minél több mész maradjon rajta. Ez a vastagabb héj jobban tartósította a tojást. A két asszonynap közti tojás elég jól eláll. A Kisbol- dogasszony utáni tojásokat rakták meszes vízbe.)

869. Wenn a Kendbettri gsei ischt, mo a kleis Kendli ischt uf d Wealt kamma, nach haud sie a Hexakreuz nagschrieba óba en d Tir mit dr eingwiehana Kraida. En Heiligi Drai Kineg, wemma s Salz, Knobl and d Kraida mithat. Nach well ma hueikamma ischt, mit seallr Kraida hat ma ’s naufgschrieba. Zwaei Hexakreuzr seand zwischid kamma: na am K a Kreuz and na am M ueis. Friahrr hat ma 's guat gsiah, wel d Tira brau gstricha gsei seand, and blendi Tira hat ’s gia.

(Ahol gyermekágyas asszony volt, ahol kisgyermek jött a világra, oda az ajtófélfa tetejére boszorkánykeresztet rajzoltak szentelt krétával. Háromkirályok napján, mikor a sót, fokhagymát és krétát szentelték, hazatérve azzal a krétával rajzolták föl. Két boszorkánykereszt került föl középre, a K és az M betű után. Azelőtt jól látható volt, mert vakajtók voltak, és barnára voltak festve.)

870. Wenn d Kendr andrwachsa gsei seand, nach haud sie Kohla gwaarfa, and mit dr letscha Kohl darengaramm gstraeift. Bem Nabl agfanga and darengaramm am da Laib. Mit die Drai Heckschti Nama, druimal. Descht a alts Vazähleng.

(Ha a növéstől a gyermeknek fájdalmai voltak a bordák és a lágyék tájékán, akkor szenet vetettek, és az utolsó széndarabbal a köldöktől elkezdve a testen körbehaladtak vele. A Három Legfőbb Névvel, háromszor. Ez régi dolog.)

183