Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A föld és a talaj

geatt, da haud ueini tranka ghätt, da isch gsuacht waara. And van all zwua Saitana hear. Ja, ja. Ja, dott haud schabald itt sie garbed, dott hat dr Wei garbid drenn denna. S Regina Imre sein Bua haud sie vastocha and dr Baumann Joschka and dr Pfetr Tune haud sie totstocha be dr Tir da. O, en jedra Bua hat a Meassr em Täschli ghätt. S lang Meassr haud sie en Tschischama nei gsteckt ghätt. Geatt, and wenn ’s fehlt, seall hat ma glai huß. Dott seand vili Meassra en die Tschischama denna gsei, wenn sie seand vam Wiatshaus kamma. D Hajoschr Buaba seand aso rauh gsei, daß i itt amal saga kan, wia rauh daß sie gsei seand. And itt amal d Buaba. D Vättr seand no schuldig gsei. Wenn ’s ghaarid waara ischt, nach seand d Buaba huei, and haud die Vättr gschria. Annach seand sie mitganga die schla healfa, die haara healfa. Mo sie hättid setta awähra. (Itt a hídnál, a Előutca-hídnál volt a határ. Túloldalon már verés várt ránk. Ott már verték a legényeket. Ez így volt azelőtt. Hogy miért alakult így ki, arról nem tudok. De már volt abban az időben is, mikor én fiatal voltam. Igen, ez tényleg volt. És volt más is. Vasárnap délután, ebéd után kimentünk a pincébe mi legények. Kimenni kimehettünk, de befelé már nem jöhettünk, mert abból már csihi-puhi lett. Akkor már ütlegeltek is bennünket. Úgyhogy a pincéktől egész hátra a Kertek-híd felé kellett hazajönnünk vagy a stéghídon át. Este a Szigeten keresztül nem jöhettünk be a Faluba. Mert előkerült a kés, a bot, előkerült minden. Az ököl. Minden. Az volt a baj, hogy sokan voltunk. Ha csak egy-két ember lett volna, akkor ilyesmi nem történik. De ugye egyesek részegek voltak, akkor már keresték, hogy kibe lehet belekötni. És mindkét oldalon. Igen, igen. Dehát nem is annyira bennük volt a baj, hanem a bor, az dolgozott bennük. Agyonszúrták a Regina Imre fiát, és agyonszúrták a Pfetr Tónit az ajtó mellett. Ó, minden legénynek volt a zsebében bicskája. A hosszú kést a csizmába dugva hordták. Ugye és ha kellett, az hamar kiugrott. Sok bicska lapult a csizmában, ha a kocsmából jöttek. A hajósi legények olyan vadak voltak, el se tudom mondani, mennyire vadak voltak. De nem is annyira a legények, inkább az apák voltak a hibásak. Ha verekedésre került a sor, a legények hazarohan­tak szólni az apjuknak. Azok meg mentek, és segítettek verni, segítettek verekedni. Pedig inkább csillapítani kellett volna a fiatalokat.) 792. D Enslbaurabuaba seand zu s Bakoscha ganga ens Wiatshaus, and d Aatbaurabuaba seand ens groß Wiatshaus ganga. Be die vahairidi Leut isch nach itt so gsei. Abr d Buaba! Nach isch scha so gsei, en Aatbaurabua hat itt namm deaffa en d Ensl en seall Wiatshaus, wel nach haud sealli ghaua. And wenn d Enslbaurabuaba seand ens Aat rei kamma, nach haud deanni ghaua. (A Szigetben lakó legények a Bakos-kocsmába jártak, a Faluban lakó legények pedig a nagykocsmába. A házasoknál nem volt ilyen komoly a helyzet. De a legényeknél! Már odáig fajult, hogy a Faluban lakó legénynek nem szabadott a Szigetben lévő kocsmába mennie, mert akkor azok ütöttek. És ha a szigeti legények jöttek a Faluba, akkor ezek ütöttek.) 166

Next

/
Thumbnails
Contents