Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A föld és a talaj

Ezeket a barlangokat nem víz mosta ki. Biztos már a török időkben építették őket. Az emberek menedéket találtak bennük. Úgy épültek, mint az ürgelukak. Mikor az oroszok bejöttek, az emberek mindenfelé bujkáltak, ahol tudtak, hogy ne vigyék őket Oroszországba. Ott a barlangokban is és mindenhol.)

783. Wenn sie sealli Hehlana, deanni Keallr ausgraba haud en Bearg nei em Hild? Dott seand friahrr Keallr neigraba gsei en deanni lueimigi Bearg. I waeiß itt, baud sie ’s seallmal tau, wel d Tiarka seand da gsei? Des ban i ghert van die alti Leüt. Annach haud sie vaar em zweita Wealtkriag Bueinr gfanda denna, mo gstaarba seand dott denna and seand dott z'grand ganga. And gega Tschassrdet, mo dr Schaftrieb ischt, dott seand au so Keallr dahenda gsei. Mit dr Zait messid dott Schaflialta duß gsei sei. Hendriwäats vám Judakiarchhof bitzle, wia ma rakammt vám Bearg, mo dr Schafbranna gsei ischt, dott haud d Reibr gluschiart. Dr Schafbranna ischt handa- wdats gsei van die Bearg. Nach wenn so Wäga kamma seand, wenn d Roß ihni gfalla haud, nach haud d Reibr d Leut van die Wäga ra, and haud d Roß futt. Friahrr. Descht no Afangs 1800-r Jahra gsei. Des waeiß e, wel dr Michl Bätsche, was meim Vattr sei gschwischtrigs Kend gsei ischt, dea ischt be is blieba gsei, wel dea hat itt ghairid ghätt, and dea ischt em 1865 uf d Wealt kamma. And ear hat des vazählt államai. And mei Nana ischt em 1856 ufd Wealt kamma. Sie hat au geann vazählt. (Hogy mikor ásták Hilden azokat a barlangokat, a pincéket a hegybe? Ott régen a löszbe pincéket ástak be. Nem tudom, akkor-e, mikor a törökök itt voltak. Ezt az öregektől hallottam. És a II. világháború előtt csontokat találtak benn. Azokét, akik ott benn pusztultak el. És emitt hátul, Császártöltés felé, ahol a Birkajárás volt, ott is vannak hasonló pincék. Valamikor biztos nyájak voltak arra. A zsidótemetőnél hátrébb valamivel, a hegy alatt, a Birka-kút közelében, ott rablók tanyáztak. És ha lovaskocsik mentek arrafelé, és megtetszettek nekik a lovak, akkor leszedték az embereket a kocsikról, és elmentek a lovakkal. Régen volt, az 1800-as évek elején. Onnan tudom, hogy a Mihály nagybátyám, apám unokatestvére, aki nálunk lakott, mert nem nősült meg, és aki 1865-ben született, ezt mindig mesélte. És a nagymamám szintén szeretett mesélni, ő pedig 1856-ban született.)

784.1 bin ema die Ochsa hiata ganga en Hearrabearg na. Annach dott ischt so a Hehla gsei. Sie ischt ja no. Nach wemma dott pfluagid haud, nach hat mein Vattr vili vazählt. So eigfalla isch dia Hehla gsei. And i wär ämal so stark neugiarig gsei, i hätt äwail na wella. Dott haud sie gseit, dr Rózsa Sándor [Name eines Räubers] hat dott gluschiart, wel sie ihm nachi seand. Des seand d Hildr Hehlana. Descht be die letschti Weigäta, abr reachtrhand, wia ma uf Baaj gaht. Dott gaht en Weag na, dott ischt a Hehla da, gega Hild anda naus.

(Mentem őrizni az ökröket az Úri-hegyhez. Volt ott egy barlang, ma is megvan persze. Mikor ott ekéztünk, apám sokat mesélt. A barlang beszakadt, pedig én olyan kíváncsi lettem volna rá, mindig be akartam menni. Arról azt mesélték, hogy a Rózsa Sándor ott húzta meg magát, mikor üldözték. Ezek a hildi barlangok. Ahol az utolsó szőlők vannak, a Bajai műút mentén jobbra, ott vezet le egy út, ott van az a barlang, Hild felé a hegy alatt.)

163