Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A világ

nei. Seall ischt au denna en dr Zibilla Waissageng: Sie weand naufgau en Hemml, abr sie kammid itt sowait, wel vaar andrgaht d Wealt. Andr is eappa ischt au so a Wealt wia die aisr, so sagid se. Anda sai ’s grad so wia da, mo miar wuhned. Abr des glaub i itt. Seall waeißt niamrd, mo deanni dott danda wuhned. Sealli mueined, mo miar wuhned, des ischt s Fiarmament. Obr is ischt nu dr Hearrged, waitr niamrd.

(Alattunk is világ van, éppolyan, mint ez. De hát ezt ki tudja? Senki. Ott lenn még senki se volt. Ezért ásnak mindenféle alagutat, mindent megpróbálnak, de nem találnak senkit. Fölfelé is mennek, igenám de az Istent nem találják meg. Föl akarnak oda menni, de oda senki se tud fölmenni. És a holdba is be akarnak menni, de nem jutnak be. Ne higgyük el, hogy oda bejutnak. Az is benne van a Bölcs Szibillában, hogy föl akarnak menni az égbe, de nem jutnak el odáig, mert előbb lesz vége a világnak. Azt mondják, alattunk is olyan világ van, mint amilyen a miénk. Odalent állítólag olyan, mint itt, ahol mi lakunk. De ezt nem hiszem el. Azt senki nem tudja, hogy azok ott lent hol laknak. Ok azt gondolják, hogy ahol mi lakunk, az az égbolt. Fölöttünk csak az Isten van, senki más.)

12. Eappis ischt obr is, a andra Wealt. Dia ischt itt wait dóba. I denk ällawail, eappis ischt obr is. Nu miar wissid des itt. Suscht tat 's itt so rampla ällawail, wenn ’s duamed. Ueini sagid, andr is ischt au eappes. Andr is ischt a Wassr. Andr am Boda danda. Des haud die alti Leut gseit, miar hockid uf am Wassr doba. Jetz ischt nemmi so vili Wassr wia friahrr gsei ischt.

(Valami van fölöttünk, egy másik világ. Nincs magasan fent. Mindig úgy gondolom, hogy valami van fölöttünk. Csak erről nem tudunk. Mert különben nem zörögne úgy, amikor dörög az ég. Egyesek azt mondják, alattunk is van valami. Alattunk víz van. A föld alatt. A régi öregek azt mondták, hogy a vízen ’ülünk rajta’. Most már nincs annyi víz, mint régen volt.)

13. Seall kan i itt amal saga, wia des so ischt. Geatt wia ischt des? Jetz kan ’s duama, nach kan 's reanga. Jetz wear tuat des älligs macha? Wear kan des älligs vaurtaeila? Was halt des ischt? Nach sagid sie ämal, ’s muß eappis halt obr is no sei, mo reagiara tuat. Wel dr Mentsch kan itt... Nach sagid sie, hat jetz reanged ’s. Ja, abr da muß eapprd, messid sie obr is sei, mo des falla laud. Heit sagid ällige, des ischt lautr Gottisstraf was jetz schau uf dr Wealt ischt. Wel vaar ischt dia Wealt doch itt so gsei. Vaar ischt dia Wealt so ruahig gsei, so z frieda gsei.

(Nem is tudom, hogy van ez. Mert hogy is van ez? Egyszer dörög, egyszer esik. És mindezt ki csinálja? Ki tudja mindezt igazgatni. És mi is ez? Azért is mondják mindig, hogy kell lennie fölöttünk valaminek, ami mindent igazgat. Mert az ember nem tud ... Például azt mondják, hogy esik. Igenám, de kell valakinek vagy valakiknek lenni fölöttünk, akik az esőt aláengedik. Ma azt mondja mindenki, hogy mindaz istencsapás, amilyen ma már a világ. Mert azelőtt a világ mégse ilyen volt. Azelőtt olyan nyugodt, olyan elégedett volt a világ.)

14. Seall hat ma ghert, wenn ’s so stark duarnid and weattrlaeichnid hat: ’s ischt doch eappis obr is, mo is regiara tuat, sunscht war des itta, daß d Wolka ziemakammed. Seall haud die alti Leut ällawail gseit and mein Nini au: „ Obr is ischt eappes, wear is regiara tuat, abr wear, seall wissid miar itta. ”

12