Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az időjárás
wär vam Boda raus gschlupft, niamrd hatt 'a siah kamma. Nach hatt ’r gseit, sie sollid ihni tammla mit iahri Garba ziemabaiga, wel ’s kämmt glai en großa Reaga. „O”, nach haud sie glached, „d Sann scheint, and niana kuein Wolka, mo weatt en Reaga hearkamma?!" Nach hat ’s wiarkli itt amal lang daured, nach hat ’s grean- ged uhni duarned and scha greanged. D Garba seand all naß gsei. Sie haud s’ nemmi all kenna ziematraga, bis dr Reaga kamma ischt. Des hat mei Muattr oft vazählt. Abr mo deanni vafahrini Schualr hearkamma seand, seall haud sie eit gwißt. 1 han ’s seallmal itt nu van meinr Muattr, sandr van meh Mäulr ghert. Daß ma s ’ niana hat gsiah, and ufzmal seand sie dott gsei. Itt gloffa seand sie kamma and niks, and ufzmal seand sie nu dott gsei. Annach seand sie wiedr so vaschwanda. So wia sie kamma seand, so seand sie vaschwanda. Nach hat ma ’s wiedr itt gsiah, mo sie na seand. Dramm ha ma is vawandred. Aisa Muattr hat ’s nu a gotzigs Mal valeabt andr am Schnitt. Deanni seand andr am Tag kamma, wenn d Sann em heckschta Schema ischt gsei. And em Sammr, nu em Sammr. And em Schnitt, nu em Schnitt. (A kóbordiákok, azok férfiak voltak. A következőket anyám mesélte. Mikor aratásban voltak, megjelent egy férfi, de mintha a földből bújt volna ki, senki nem látta jönni. Aztán azt mondta, igyekezzenek a kévéket összerakni, mert mindjárt itt a nagy eső. Erre kinevették: - Ugyan, hiszen süt a nap, és sehol egy felhő, honnan jönne az eső? - És tényleg nem tartott sokáig, és máris esett, pedig még mennydörgés se volt A kévék mind eláztak. Már nem tudták összehordani az eső előtt. Ezt anyám gyakran elmesélte. De hogy honnan jöttek ezek a kóbordiákok, azt nem tudták. Annak idején nemcsak anyámtól, hanem többektől hallottam róluk. Hogy látni se lehetett őket, és egyszer csak megjelentek. Nem gyalogosan jöttek, de másképp se, hanem egyszer csak ott termettek. Utána pedig megint eltűntek. Ahogy jöttek, úgy tűntek el. Nem lehetett látni, hogy hová mentek. Ez a rejtély benne. Anyám egyszer találkozott velük aratás idején. Ezek nappal érkeztek, mikor a nap a legjobban sütött, és nyáron, csak nyáron. És aratás idején, csak aratáskor.) 549. Vafahrini Schualr: Mei Muattr hat ämal vazählt, wia ma die Lang Bruck naus ischt Tschassrdet zua, dott ischt en Ma gfahra mit zwaei Roß, and iahri zwie seand dóba ghocked. Vein ischt en vafahrana Schualr gsei. Jetz was des ausmacht, des vafahri Schualr? Jetz was deanni vafahrini Schualr seand? Sie haud ällamal gseit, des seand kanschtraichi [erfahrene] Leut. Dea hatt ’a uf Tschassrdet solla fiahra. Annach ischt a groß Weattr entstanda, annach hat dea vafahri Schualr gseit zu deamm Kutschr: Ear soll ausspanna, and d Roß abenda fescht en Waga na, and sie liegid andr da Waga na. D Leut haud gseit, wenn zwie vafahrini Schualr ziemakammid em Hemml doba, nach gait ’s a stark groß Weattr. Na, and so scharpf des nach kamma ischt des Weattr, so scharpf isch nach au vaganga. Na, nach seand sie virikamma vam Waga, and haud d Roß eigspanna. No van dr Bruck heannawäats gega Hajosch rei, dott hatt ’r gsiah, daß s Gwilk auffährt. Wel wenn zwie vafahrini Schualr em Hemml doba ziemakammed, seall gait a groß Weattr. Des weatt nu so gsei sei, daß deanni seand en die Wolka denna gsei deanni vafahrini Schualr. And handa ischt au uein gsei en vafahrana Schualr andr am Waga danda. So scharpf wia dea Stuarm kamma ischt, so scharpf ischt V au vaganga. Annach hatt V gseit: „Jetz kascht scha virikamma, jetz kascht d Roß eispanna, jetz kenna ma waitrfahra. ” (Anyám mesélte mindig, hogy a Hosszú-hídnál arra Császártöltés felé egy ember ment a két lovával, és ketten ültek fönn a kocsin. Az egyik vándordiák volt. De hogy 121
