Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az időjárás

alól. De a hegy félig beomlott, és fölülről fényt kapott. Aztán azt mesélték, hogy a Szélcsináló Juli dédnagypapája vagy a nagypapája, már nem tudom, hogy az nagyon kíváncsi volt. És aztán el is mesélte: Hú, ő bement oda, mert a szél úgy, de úgy fújt ott benn. Azt mondta, a szél ott volt benn. Pedig csak a huzat volt az. Ezért lettek ők a Szélcsinálóék.)

446. / han mai d Wendmachr Juli Bäs gfraged, waramm daß sie so haeißed. Nach hat sie ’s miar gseit. lahran Uranini haud em Hampfgata dußa äwail en Hampf baua. Sie seand itt so arm gsei, sie haud a Feald ghätt. Nach haud sie ällawail van eappr a Wendmihli messa valanga, mo ma d Sannabluma wenda tuat and d Kukrutza wenda and dea Hampfsuma. Seit s Wendmachrs Juli Bäs, nach hat iahran Nini kueina kriat. Nach hatt V gseit, so eina kan ear au macha. Ear probiart 's. Nach hatt V älligi Brittr zemmagsuacht, and hat ’s afanga zum macha. Ja, abr zwie Munid lang hatt V garbid an deannr Maschi, and wenda hat ma doch itt kenna mit dr Wendmihle. En Wend hat ma kenna macha mitt ’r, abr gsäubrid hat sie dr Hampfsuma itt and niks itt. Nach haud ’a d Leut scha ausglached, mo ’s gwißt haud, nach hatt ’r ihni ällawail gseit: „Nach macha ma sealbr en Wend em Sammr, wenn ’s is z’haeiß ischt. (Megkérdeztem egyszer a Szélcsináló Juli nénit, hogy miért hívják őket így. így mondta el nekem. A dédnagypapájáék kint a Kenderföldeken mindig termesztettek kendert. Nem voltak olyan szegények, volt földjük. És mindig mástól kellett elkérniük a szelelőgépet, amivel a napraforgót, a kukoricát, de a kendermagot is szeleim lehetett. Azt mondja a Szécsináló Juli néni, hogy egyszer a nagypapája nem kapta meg senktitől a gépét. Nem baj, tud ő ilyet csinálni, majd megpróbálja. Összekereste a szükséges deszkákat, és elkezdődött a munka. Igenám, de két hónapig eltartott, a géppel mégse lehetett szeleim. Szelet lehetett vele fújni, de a kendermagot nem tisztította meg és a többi magot se. Persze kinevették az emberek, akik hallották a tervét. De ő derűsen ezt mondta az embereknek: - Akkor majd nyáron, ha melegünk lesz, kavarunk vele magunknak jó szelet.)

447. Descht a wahrhäftaga Gschiecht. Da seand zwie Hajoschr gsei, dr uei hat Wendmachr and dr andr Reagaweattr ghaeißa. Annach haud sie anand mai gschampfa. Dr Wendmachr hat gackred, and dr andr ischt vabaigfahra mit am Waga, and hat neigschria zu ’am: „Na, tammla de, wel s Reagaweattr ischt gaglai da!’’ Seit dr andr: „Dr Wendmachr ischt abr scha da, nach ischt dr Reaga glai ramm. ’’

(Ez egy igaz történet. Volt két hajósi ember, az egyiknek Szélcsináló, a másiknak Esősidő volt a csúfneve. Egyszer így ugratták egymást. A Szélcsináló éppen szántott, mikor az Esősidő arra hajtott a szekerén, és odakiáltott neki: - Aztán igyekezz, mert mindjárt itt az Esősidő! A másik meg vissza: - De már itt a Szélcsináló, és olyankor az Esősidőnek vége.)

448. Dr Schnuarrissa Franz Vettr ischt au ällawail spat hueikamma, nach hat d Juli Bäs ällawail gmuttred. Nach ueimal isch wiedr spat waara, nach hatt ’r denkt, heit kriat 'r sei Sach wiedr. Abr sie ischt doch niana! Nach ischt V nei en d Stuba, ischt uf da Scheslon [Chaiselongue] nauf ghocked, and hat s Reagaschiarm aufgmacht. Nach ischi neikamma and hat gseit: „Jesasmaria, wa tuascht denn du da henna?” Nach hatt ’r gseit: „1 wat uf da Stuarm. ”

105