Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
A Csipkeház
A kétszeres kitüntetés után a város kétszeres meglepetéssel fogadta a nem várt hírt: A polgármester szabadságra ment és egyben nyugdíjazását kérte. A hullámzó kedélyek azonban csakhamar lecsendesedtek. Mint kiderült, a polgár- mester csupán a várostól vált meg, a csipkéhez hü maradt. Dr. Fekete Imrét a Magyar Háziipari Egyesülés elnökévé választották, így továbbra is a hatáskörébe tartozott a halasi csipke közvetlen felügyelete. Bármilyen rendelkezések, kormányszempontok vagy egyéni szándékok vezették is a volt polgármestert, a halasi csipke érdekében kifejtett tevékenysége gyümölcsöző volt. Oroszlánrésze volt abban, hogy a halasi csipke a feledés homályából ismét az országos érdeklődés középpontjába került, hogy otthonra lelt, hogy ismét utat találhatott a külföld felé. Hogy aztán ez hogyan, mi módon történt, az nem egyedül az ő személyén múlott. 1936 elején az angol „The Sphere” képes világlap kétoldalas, színes fényképes riportot közölt a halasi Csipkeházról. Franciaországban a Lille-ben megjelenő „La Dépeche” foglalkozott a halasi csipkével. Báró Thierry Gaston, a magyar kormány párizsi megbízottja ismét halasi csipkeküldeményeket sürgetett, hogy azokat észak-franciaországi kiállításokon szerepeltethesse. A német divatlapok is egymás után közölték ismertetéseiket a halasi magyar csipkekülönlegességről. A „Die Dame” című folyóirat 1936 áprilisában hosszabb cikket, s számos felvételt közölt róla. 1936 decemberében az angol arisztokrácia évenként rendezett hagyományos Lordok Báljára a kereskedelemügyi minisztérium száz darab halasi csipkét küldött ki repülőgépen. A csipkék fél órával az estély megnyitása után az utolsó darabig elkeltek. 1937-ben az amsterdami Hotel Carlton halijában a holland főváros népe heteken keresztül búcsújárást rendezett egy mesés, halasi csipketerítő előtt. A Stepanek Ernő tervei szerint készült csipkét (26. sz. kép) egy herendi porcelán készlet kíséretében Julianna holland trónörökösnő nászajándékául küldte ki a magyar állam. A Csipkeház műhelyéből a napi forgalom apróbb csipkéi mellett egymás után kerültek ki az állam és a magánmegrendelők számára készített reprezentatív nagyobb méretű csipke remekek. A Julianna-terítőt követően ugyancsak 1937-ben Molnár Béla terve szerint állami megrendelésre készült a gyönyörű, modern vonalú oltárterítő, az akkor vízrebocsátott új lengyel óceánjáró, a „Báthory” gőzhajó kápolnája részére (27. sz. kép). A terítő a tervezőművész szigorú mértéktartása mellett oly hitelességgel tükrözi a magyar népi szemléletet, amit addig senki el nem tudott volna képzelni csipkében. Elsősorban is a mozgékonyságra, dús ornamentikára törekvő Stepanek-csipkéken túl Molnár Béla a halasi csipketervezés új perspektíváit tárja szemünk elé. A második világháborút megelőző években a halasi csipke külföldön az 1900-as évek elejének világsikereit is felülmúló pályafutást tett meg. 1937-ben Belgrádban szerepelt, ahol a szerb királynő vásárolt belőle több darabot. Ugyanebben az évben a párizsi kézműipari kiállításon nagydíjjal tüntették ki. 89
