Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Évszázadok csipkedivatja
Évszázadok csipkedivatja Minden textilanyag között legfinomabb, leglégiesebb, leganyagtalanabb a csipke. Talán éppen anyagának esendő volta okozta, hogy történetének egyes részletei mindmáig kiderítetlenek maradtak. A csipke eredetét, történetének régebbi fejezeteit kutatva sok esetben puszta feltevésekre, sejtésekre vagyunk utalva. Az első csipkét valószínűleg a primitív népek kezdetleges szövő-fonó készsége hozta létre. A halfogásra készült háló recetechnikája alapul szolgálhatott későbbi korok csipkekészítéséhez. Jóval későbbi időkben más csipkekészítési módokra ösztönözhetett a szövőszékről lekerült kelmék szabadon maradt szálainak lekötése, díszes csomózása, a rojt is. De milyen mérhetetlenül hosszú az út a cölöpépítmények lakóinak kezdetleges, növényi rostokból csomózott hálójától a műremeknek számító, művészi tökéletességű csipkéig. S ebből a mérhetetlenül hosszú útból alig néhány évszázad történetét ismerjük alaposabban. Mai fogalmaink a csipkéről az olasz reneszánsz szülte csipkék különböző fajtáira vonatkoznak. Ezeken kívül is a csipkeféleségek számtalan válfaját ismerjük, amelyek térben, időben egymástól függetlenül is kialakulhattak. Az ókor előrehaladott műveltségi fokon álló népei mind ismerték a szövésfonás magasabb rendű művészetét. Szövött-fonott kelméiket hol hímzéssel, hol rojttal igyekeztek díszesebbé tenni. A csipkével édestestvér hímzés művészi alkalmazását ismerték már a régi egyiptomiak, a zsidók és az ógörögök is. A leheletkönnyű hálóra alkalmazott hímzések egyaránt megtalálhatók a régi görögöknél, s később az arab népeknél is. Egykori képek, dombormüvek tanúskodnak arról, hogy az asszírok mennyire kedvelték a rojtnak, mint díszítő elemnek az alkalmazását. Az időszámításunk utáni VII. századból származó kopt sírokból gyapjúszálakból font csipkeszerü fejrevalók kerültek elő. Ezekhez hasonló hajhálókat találtak több ezer éves skandináv sírokban is. A fémszálakból készített csipkék kétségtelenül keleti, arab eredetűek, s Európában a mórok honosították meg. Az újabb kori csipkéinket megelőző technikákat három csoportra szokták felosztani: 1. Hálós vagy recemunkák (filet), 2. Rojttechnikák (macramé), 3. Szál- húzásos, áttöréses és vagdalásos hímzés. Mai csipkemüvességünkben mindeme technikák hatását kimutathatjuk. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az ősi rojttechnikák idővel a mai vert-, az áttöréses és vagdalásos hímzés pedig a mai varrott csipkék kialakulásához vezettek. A fejlődés során azonban a legkülönbféle csipketechnikák hatottak is egymásra, ezért nem szögezhetjük le kizárólagos bizonyossággal, hogy egyik 8
