Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Első sikerek
független szemmel néznek meg töviről-hegyire mindent. Éppen ezért kötelességünk, hogy külön hívjuk fel a figyelmet az igénytelen köntösben jelentkező, de életrevaló s szép jövővel biztató iparművészeti tárgyakra is. A folyosó egyik szekrényében a kis-kun-halasi nőegyesület a halasi magyar csipkének egy rendkívül érdekes kollekcióját mutatja be. A halasi főgimnázium rajtanára, ki tudomásunk szerint szenvedelemmel gyűjti és dolgozza föl a magyar motívumokat, Dékáni Árpád, eredeti fölfogással csipketervezeteket készít s azokat halasi nők munkába is vették. A bemutatott csipkék tűvarrással készülnek selyemből és cérnából, mintázatuk régi magyar szövöttesek és hímzések után készült, az alakok körvonalai pedig fonott öltéssel élesen határolvák. A minták figurális részei közt lévő mezők recézéssel készülnek, míg a szegélyzet igen eredeti, s módfölött szemrevaló fonott öltésü sújtásozással van kidolgozva. Ez a sújtásozás paszomántszerü jelleget ad s mint jó eszme megszívelni való. Ha a XIX. század hatvanas éveinek „magyar világából” származó divatcikkeket tanulmányozzuk, meglepődünk azon a gazdag változatosságon, melyek az akkori férfi- és női viselet paszománt és sujtás díszén érvényesülnek, az akkori világban ez külön magyar mesterség volt és üdvös dolgot cselekszik az, aki ezt új életre kelti. Tudtunkkal történt is ez irányban kísérlet, mégpedig Szegeden, de az akkor bemutatott tapéta zsinórdíszítésű mintázattal nem vált be. Helyeseljük, hogy Dékáni Árpád ez új irányú kísérletre vállalkozott, mert meg vagyunk győződve, hogy az eszme a gyakorlati tapasztalatok s önállósodó kivitel által fejlődni s nemesbülni fog. Eddig tizenötféle csipkeminta készült, elnevezésüket a mintázóktól nyerték. Szélességük változik s úgy a szegényebb, mint vagyonosabb igény megtalálja az ízlésének valót. Kár, hogy az árak nincsenek kitüntetve, pedig e nélkül a közönség nem tud tájékozódni. A halasi csipkékkel a csipke készítésének egy új neme nyer polgárjogot hazánkban s ezt a kérdést nem lehet eléggé méltányolni. Varrott csipke hazánkban alig készült, s ez a körülmény ad a halasi csipke kezdésének oly jelentőséget, mely minden illetékes faktor figyelmét megérdemli. Habár a gyári csipke most már alig különböztethető meg a valódi csipkétől s a divat szerint használata is változik, azért a finom ízlésű közönség előtt a valódi csipke mindég becses és keresett portéka. Halas jómódú város, meg tudna élni a csipkekészítés nélkül is, de hány szegény vidéke van az országnak, hol a csipkekészítés meghonosítása áldás volna! Erre pedig a halasi csipke igen alkalmas, eredeti szép dolog, föl kell karolni, támogatni s fejleszteni. Minta, anyag, minden módosul, tökéletesedik az idők sorával, rajtunk áll, hogy az új palántát neveljük s mély gyökérre eresszük.” Szmik Antal szakértői figyelmét nem kerülte el a bemutatott csipkék egyetlen olyan lényeges sajátossága sem, melyek a későbbiekben a halasi csipke 39
