Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Markovits Mária, „a halasi csipke édesanyja”
Dékáni Árpád vitathatatlan érdeme, hogy csipketervei túlélték korának ízlésbeli eltévelyedéseit. Legtöbb terve ma is eleven varázserővel hat a szemlélőre. Ezeknek azt első terveknek csupán egyetlen alapvető hibájuk volt: Az ismert technikai eljárásokkal megvalósíthatatlanok voltak, nem találtak kivitelezőre. Dékáni ez időben még nem értett a csipkekészítéshez, de tervei a legjobb kivitelezőket is szinte megoldhatatlan feladatok elé állították volna. Csipkéinek elkészítésére pedig a legművészibb, de legnehezebb technikát, a csipkevarrást választotta. Mint feljegyzéseiben maga is említi, első terveinek kivitelezésére édesanyja vállalkozott. Maga készítette hálós alapon előbb saját elképzeléseit követve, majd egy kétszáz éves angol könyv homályos utasításai nyomán igyekezett rájönni a csipkevarrás technikai fogásaira. Kísérletei nem jártak sikerrel. A fonál, amivel dolgozott, durva volt. Édesanyjának ismételten hasztalan próbálkozásai után Dékáni kénytelen volt más kivitelezők után nézni. Hiába kutatott azonban képzett csipkevarró után Kiskunhalason, Szabadkán, majd végül Budapesten is, nem talált csipkekészítőre, aki terveinek kivitelezését elvállalta volna, bár terveit újra és újra átdolgozta. Legjobbnak vélt elképzeléseit kénytelen volt egymás után félretenni, mint egyelőre megvalósíthatatlanokat. És talán ezeknek is az lett volna a sorsuk, mint a sokoldalú művésztanár egyéb nyomtalanul elenyésző kísérleteinek, ha 1902-ben le nem telepszik Kiskunhalason Markovits Mária, a legtehetségesebb magyar kézimunka tanítónő. Markovits Mária, „a halasi csipke édesanyja A kiskunhalasi születésű Markovits Mária az 1896/97. tanévben Budapesten végezte el a Magyar Királyi Állami Nőipariskola fehémemüvarró szakosztályának egyéves évfolyamát. Az abban az időben négy szakosztállyal működő Állami Nőipariskola igen nagy követelményeket állított növendékei elé. A fehémemüvarró szakosztály tanulóitól az iskola a szabás-varrás tudnivalóin túl megkívánta az önálló tervezést, a biztos rajzkészséget, a választékos ízlést, s mindenek előtt a fehérnemű varrásnál szóba jöhető valamennyi kézimunka- fajtában való művészi kivitelező készséget. A megfelelő gyakorlattal rendelkező fiatal mesternőj elölteket kiváló szakoktatók és előmunkásnők vezetése mellett olykor komolyabb feladatokkal is megbízták. A XIX-XX. század fordulójának évtizedeiben, amikor a női szakmunkások képzésével általában vajmi keveset törődtek, az Állami Nőipariskola tanfolyamain elnyert oklevél jelentős megbecsülésben részesülhetett. A tanfolyamok tanulóinak gondos kiválasztása, a tanterv követelményei és az oktatás magas színvonala mellett is gyakori jelenség volt, hogy egy-egy kiválóbb képességű tanuló kitűnt társai közül. Az azonban a legnagyobb ritkaságszámba ment, hogy a fiatal növendékekből valakit olyan 32
