Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

keméttel határos egyik felét. (A másik - Örkény felé eső - felét pedig Jászladány váltotta meg).

Feldeákot (Feldeák, Feldiak, Füldeak) egyesek szarmata-kori településnek tüntetik fel, igazolásul tévesen idézve Párducz Mihálynak azt az ásatási jegyzőkönyvét, amelyet a Csongrád vármegyei Földeákról készített.10

Az első írásos említését egyébként az 1444. január 19-én kelt oklevélben találjuk, ahol elpusztult falubirtokként (possessio deserta feldak) szerepel. A törökkor végén bukkan fel újra egy 1691. május 2-án kelt oklevélben („Misei földön s nem az Füldeákin”). A 18. században azonban földrajzi névként több alkalommal olvasható, ez idő tájt templomrom és vendégfogadó neveként. A jelenlegi források alapján pontos határterületét körvonalazni nem tudtuk. Az 1799. augusztus 20-án kelt iratunk azonosítja Lajos „Nagy Lajos” részével. Feltehető azonban, hogy a helynévanyag egy a tatárjáráskor elpusztított település emlékét őrizte meg. Ez az archaikus névhasználat arra bátorít bennünket, hogy Feldeák, vagy Földeák névben egy középkori, talán Árpád-kori (?), falunév fennmaradását tételezzük fel.

Bármennyire is hihetetlen, az előbbiekben futólagosán leírt négy középkori településekből összeállt Lajosmizse városnak jelenleg nincs történeti irodalma, ami elsősorban annak a következménye, hogy igen szegényes írásos történeti forrásokban, és régészeti leletekben. Mindössze három olyan történeti összefoglalót találtunk a kutatás során, amelyek a középkort is érintette. Időrendi sorrendben és először Galgóczy Károly 1877-ben11, majd egy ismeretlen szerző 1915-ben,10 11 12 végül pedig F. Szabó Géza 1930-ben13 fogalmazott meg és publikált egy-egy önálló fejezetes áttekintő munkát.

Ahhoz, hogy egy lajosmizsei monográfia összeálljon számos résztanulmányra volna szükség, jelenleg mindössze néhányat ismerünk. Az egyik Tóth József kézirata,14 a másik a Kürti László - Hajdrik Sándor 2001-ben, majd Kürti László 2002-ben megjelent tanulmánya, amely a maga témájában minden igényt kielégít.15

A helyzet ilyetén történt kialakulását elsősorban a következők okozták: az írásos források már említett szegényessége,16 a meglévő források szétszórtsága, nehéz elérhetőségük,17 s az elért írások tartalmának a szűkszavúsága.18 Ez utóbbit tapasztalni lehet az általunk összegyűjtött oklevelekben, és iratokban.

10. Párducz Mihály: Szarmata kori telep és temető Földeákon. Dolgozatok VII. (Pest megye múltjából. Tanulmányok.). Budapest 1965. 90-101. (Szerk. Keleti Ferenc, Lakatos Ernő, Makkai László). Zárójelben a hamis betoldások.

11. Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt megye monographiája. Budapesten 1877. 264-265.

12. A váczi egyházmegye történeti névtára. Első rész. Az intézmények története. Vácz 1915. 297-298.

13. F. Szabó Géza: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. k. 1930. 138-141.

14. Tóth József: A lajosmizsei rom. Kát. Egyházközség története. Kéziratmásolat. Lajosmizsei Adattár és Helytörténeti Archívum.

15. Kürti László - Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok. In: Cumania 17. kötet 271-302. Kecskemét 2001. Kürti László: Családnevek Lajosmizsén. In: Cumania 18. kötet 415-441. Kecskemét 2002.

16. Az 1444-1462, 1527-1542, az 1592-1606, valamint az 1672-1685 közötti időkörben egyáltalán nem találtunk írásos forrást.

8