Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

Berény 1818 március 14-ik napján [die 140 Marti 1818], tekintetes uraságodnak alázatos szegény szolgái: Tóth István, Pető József, Járomi Antal, Scultéti István, Mező Mihály, Balogh Mátyás, Bállá István, Baba József, Bujdosó Pál, Vérségi Imre, Koncsik Pál, Nyíri Mihály, Dancsa Antal, Gáli György, Pongrácz István a herényi Lajos, Mizse és Bene pusztában lévő lakosok”.

A könyörgő levél végig magyar nyelvű.

A hátlapjára a nádori alkapitány a következőket írta: „A [jász]kerületi kapitány Dósa József úr segéd-tiszttársával kihallgatván mind a kérelmezőket [Instansokat], mind az helybeli tanácsot e dolog eránt, adja be kömyőlállásos tudósítását véleményével. Jászberényben, mint feljebb [1818 március 15-én]. Horváth Péter nádori alkapitány [Palatinális vicekapitány];

SZML Jászberény mezőváros. Jászkun kerület közigazgatási iratok.

1818 Fasc. 4 Nr. 1400

A levél több eddig ismert dolgot megerősít. Pl. azt, hogy az 1818-at megelőző időben az „alsó pusztákon” a jászberényieknek csak nyári szállásaik voltak, télre haza kellett költözniük. A környékbeli haszonbérlők - pl. a nagykőrösiek, vagy a kecskemétik szintén csak ugyanígy élhették a puszták részeit. Az itt élőknek 1818 előtt adózniuk kellett mind a jászberényi, mint az „alsópusztai”javaik után, stb.

Olvashatók itt újdonságok is. Pl. a jelenlegi ismereteink szerint ebben a levélben olvashatunk először olyan névszerinti jászberényiekről, akik az „alsó pusztákon” éltek.

188