Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
volna, mivel még 1899-ben is a 362 tanköteles gyermek közül iskolák hiányában 200-an nem részesülhettek oktatásban. Az 1898-ban felépített két új iskolát átvette az állam és kötelezte a községet még két újabb iskola felépítésére. 1902-ben a két állami elemi iskola felépítésére 9000 korona kölcsönt vett fel a község. Az egyiket Móricgáton kívánták felépíteni. Az 1902. szeptember 3-i közgyűlésen községi jegyző bemutatta a két új iskola céljára vásárolt telkek adásvételi szerződését jóváhagyás végett azzal a megjegyzéssel, hogy Móricgáton azon birtokosok, akiknek földjén az iskola legjobban elhelyezhető és felépíthető volna, a szükséges 1200 négyszögöl területet eladni vagy egyáltalán nem akarják, vagy olyan magas árat, 800-1000 koronát követelnek érte, emiatt a község kisajátítási eljárást kíván kezdeményezni, ami igen hosszadalmas és felette költséges volna. Nagy utánjárásra és kérelemre sikerült mégis Szemerédi Illés birtokából az iskolaépítés céljára alkalmas és a képviselő-testület által is ismert helyen a szükséges 1200 négyszögöl földterületet a viszonyokhoz képest kedvező, 500 korona áron megvásárolni a kisajátítási eljárás mellőzésével. A Rácz Sándortól és Istvántól Szánkon vásárolt terület 320 koronás árát jutányosnak ítélték, s mindkét birtok tehermentes volt. 1902 végén Szánkon egymástól 3 km-re fekvő három állami, egy római katolikus és egy református iskola volt, Móricgáton pedig egymástól 2,5 kilométerre két állami iskola működött. Az öt állami iskolánál három nő és két férfi, a felekezeti iskolánál egy kántortanító (római katolikus) és egy lelkész-tanító 152 (református) volt alkalmazásban. Mindegyik iskola egy tantermes volt. A szanki református egyház kezdetei 100. évfordulójának megünneplésére készülve Ádor Sándor ipacsfai lelkész, aki 1906-1908-ban volt Szánkon pap, visszaemlékezve az itt töltött évekre, így jellemzi a századforduló idején volt népi műveltségi állapotokat: „Másfél évszázad kultúrfénye sugárzik ma is a szanki torony csillagáról a pusztába, mert a századelején ha (mintegy) 10% református nem tudott írni, olvasni, amikor az őslakosok közül a másvallásúak rendjén az írni, olvasni tudók száma alatta maradt a 10%-nak. Rácz István, az 1000 holdas paraszt, ki különben mintagazda volt, csak a nevét tudta leírni, recte (helyesen) lerajzolni, de már a 600 holdas sógora (Lippai János) ennyire sem vitte. A puszta népének szellemi elmaradottságát a gondos és jól szervezett egyházi iskolázásnak fokozatosan sikerült felszámolni és a lakosságot a XX. század paraszti kulturális szintjére emelni.” 152 152 FORCZEK Zoltán 1977. 43. 71
