Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
resse fizetését. Itt van egy kurátor, aki kezeli az egyház vagyonát felelősségre vonás félelme nélkül, és aki számadás beterjesztésére utasító felhívásra azzal felelt, hogy semmit nem felelt. Szánk a puszta mélyén, a kecskeméti egyházmegye közepébe ékelve, egyházmegyénktől, s magától az egykori anyaegyháztól is oly távolságban van, hogy ellenőrzése, szemmel tartása, bajainak orvoslása épp oly lehetetlen, mint rendbe szedése és megfenyítése.”141 Az esperesi jelentést követően a solti egyházmegye értesülvén a szanki egyház szomorú helyzetéről, ülésén határozat formájában rögzítette álláspontját és indokolta a tett intézkedéseket: A helyzet okát „egyfelől ugyan népessége csekély és szétszórt voltának, pusztai viszonyainak, lelkésztanítói folytonos változásainak tulajdonítván, de mindenek felett azon körülménynek, hogy mind magától az anyaközségtől, Kunszentmiklóstól, mind az egyházmegyétől oly messze és kiesik, hogy sem az anyaegyház elöljáróságát, sem az esperesi hivatalt nem lehet azzal terhelni, hogy azt a különös és állandó felügyeletet, melyet az egyháznak zilált helyzete sokszorozva megkívánna, gyakorolják, ennek következtében megkerestetik a főtiszteletű egyházkerület, eszközölje ki a kecskeméti megyébe való átkebelezését annyival is inkább, mivel ezen leányegyház a kecskeméti egyházmegyébe van már helyzeténél fogva tényleg bekebelezve, mivel a kecskeméti esperesnek látogatási útjába esvén, ez a felügyeletet könnyen gyakorolhatja, mivel míg lelkésztanítói állomással nem bírt, ezen puszta lakossága Vadkerthez és Halashoz tartozott, végre mivel ezt a szanki egyház közönsége már 1875-ben kérelmezte is, az anyaegyház pedig kijelentette, hogy ezen átkebelezés ellen kifogása nincs, így ezen nyilatkozat alapján az átkebelezés célszerűségi okokból és az érdeklettek újabb meghallgatása nélkül végrehajtható.”142 Az 1883. április 26-27-i egyházmegyei közgyűlés határozatával a szanki leányegyháznak a solti egyházmegyéből a kecskemétibe történő átkebelezési ügye végleges megoldást nyert. 1884-ben Móricgátot is a kecskeméti egyházmegyének adták át, így Szánk és Móricgát a kecskeméti egyházmegyének két azonos jogú társegyháza lett. Ez volt az első olyan jelentős szervezeti változás a két puszta életében, amely a későbbi közigazgatásilag történő egyesítést megelőzte. A móricgáti reformátusok számára ekkor adományozta Lacháza azt a harangot, amely az új templom megépítéséig, az 1960-as évekig fából ácsolt haranglábon állt az istentiszteletek célját is szolgáló iskola mellett. Az 1884. július 19-i közgyűlési határozattal a móricgáti református híveket „lelkigondozás tekintetében” a szanki egyházközséghez csatolták. Az egyházi adók ügyét az 1879-ben megtartott közgyűlés rendezte. Az egyház részére fizetendő költség-hozzájárulás neve a „párbér” volt, amit a házaspárokra vetettek ki. A határozat szerint minden házaspár 3 forintot, s e mellett a birtokosok 1 véka, a birtoktalanok (pl. napszámosok) 1/2 véka rozsot fizettek. 141 Csáji Pál egyházkerületi levéltáros közlése Dobos Károly részére 1962-ben. SzREI. 142 Az előző jegyzetben foglalt közlés folytatása. 65
