Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
ván, ennek ára folyamodó szent szándékoknak elősegítésére fordíttassék.”139 Egy helyi „kegyes jótevő”, Tabajdi Zsigmondi is ajándékozott az egyháznak egy kely- het és egy kannát. Mészáros Imréné Harányi Rozália a keresztelő kútra egy „tetőzetet”, Somogyi Gábor egyházi első gondnok az úrasztalára egy fehér abroszt, Harányi István halasi bognármester pedig egy perselyt adományozott. A keresztelő tálat és kancsót a kunszentmiklósi egyház juttatta a szanki egyház részére.140 Úgy látszik azonban, a leányegyház elismertsége és szervezete mégsem volt olyan egyértelmű és mindenki által elfogadott, mivel a kunszentmiklósi egyház- község presbitériumának 1863. augusztus 23-i üléséről az alábbi kérdés került jegyzőkönyvbe: „Felolvastatik a szankiak folyamodványa, melyben az egyháztól 200 Ft segélyt kémek. Ugyanakkor Baky Ferenc presbiter úr kérdezi: Vajon a szanki helvét hitvallású lakosokat leányegyházúl, s a folyamodványt aláírt egyéneket presbiterekül el lehet-e törvényesen ismerni?” A döntés nem volt kedvező a szankiak részére, mivel „A kért segély megadását az egyház jelenlegi körülményei sehogy sem engedik meg, különben is tudtokra volt adva a szankiaknak a maga idejében, hogy évenként 80 Ft-nál többre - mostanában legalább - számot nem tarthatnak. Ami pedig Baky Ferenc úr kérdését illeti: ezen egyház eddig Szánkon leányegyházat, s abban presbitereket nem ismer, minél fogva főgondnok úr oda utasíttatik, hogy a szanki ú. n. presbitériumot, mely csak zavarokat látszik előidézni, s mely törvényes alapon nem áll, tiltsa le, s oszlassa fel.” A szanki egyház elleni vádaskodásban Baky Ferenc nem lehetett egyedül, mert a solti egyházmegye főesperese, Csikai Imre 1864. január 5-i ülésének jegyzőkönyve szerint felvilágosítást kért a szankiaknak a kunszentmiklósi egyházat sértő folyamodványa ügyében. A terjedelmes vádiratot a főesperes megküldte a kunszentmiklósi presbitériumnak, ahol annak kivizsgálására bizottságot szerveztek. A vizsgálat a szankiak vádjait nem oszlatta el, s az ügy azzal végződött, hogy a főesperes tudtára adta a kunszentmiklósi presbitériumnak, hogy mivel ő „a szanki egyháztagok leányosítását egy 1861-ik évi egyházkerületi határozat értelmében többé kérdés alá nem vehetvén, az ottani presbitériumot megerősítette.” Ezzel a kunszentmiklósi anyaegyház és a szanki leányegyház közötti bizalmatlanság hosszú időre gyökeret vert, s ennek jelei gyakran megnyilvánultak. A szanki segédlelkészi és tanítói állás betöltésében már 1863-ban változás történt, s a lelkészek a következő években is sűrűn váltották egymást. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a még puszta állapotában lévő vidék és gyér számú, szétszórtan élő lakossága nem volt vonzó a lelkész-tanítók számára, az odahelyezettek a társadalomból kivetetteknek, száműzötteknek érezhették magu139 Kunszentmiklós Református Egyházközség Presbitériumának 1862. július 20-i üléséről készült jegyzőkönyv. KSzMREI. 140 Dobos Károly ref. lelkész levele Esze Tamáshoz 1961-ben. SzREI. 63
