Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - A tanyásgazdálkodás útján
állam, a társadalom és a tulajdon fogalmainak ismerete nélkül él, s részint nyereségvágyból, de még inkább szokássá lett vad szenvedélyből veszélyeztetik a közbiztonságot.”113 Már a XVIII. század második felében országosan kezdték tilalmazni a tanyákon való kintlakást, gyakran elrendelték a tanyák épületeinek széthányását. Ezek az intézkedések azonban végső soron eredménytelenek maradtak, a gazdasági szükségszerűség erejével szemben a hatóságok tehetetlennek bizonyultak. A tanyák elleni rendszabályokkal a köz- és vagyonbiztonság javítása mellett meg akarták akadályozni, hogy a kint élő és nehezen elérhető lakók kivonják magukat a közterhek, az adófizetési kötelezettség alól, a közmunkák és a katonai szállásolás terhétől mentesíthessék magukat. Különösen nyomasztó volt a gazdákra a hivatalos polgári tisztségviselők és katonai szállítmányok fuvaroztatása, amelyek nem kívánt terheket jelentettek a községek lakosai számára. Fokozta a hatóságoknak a tanyákkal szembeni intézkedések súlyát, hogy a szállások, tanyák kitűnő rejtekhelyeket nyújtottak a rablóknak, pusztai betyároknak, katona- szökevényeknek és a közhatalom más üldözöttjeinek. Emellett a tanyával nem rendelkező gazdák panaszkodtak a kint élőkre, hogy azok jószágaikkal lelegeltették földjeiket, kárt tettek vetéseikben és kint lévő terméseikben. A tanyák ellen maga a központi hatalom két ízben is intézkedéseket tett, s a községi településeken kívüli, szétszórtan lévő pusztai szállások felszámolását tervezte. A helytartótanács az elharapódzott rablóvilág leküzdése és a közbiztonság helyreállítása indokával 1779-ben rendelkezett a szórványtelepülések helyetti zárt falvak létesítéséről. A másik, az 1850-es évekbeli hasonló akciót az osztrák császári katonai parancsnokság kezdeményezte. Ez utóbbi intézkedések az önkényuralom éveiben az ország katonai megszállását, de az újból feléledt betyár-rabló világ megfékezését is kívánta szolgálni. Ebből az elgondolásból eredt 1853-ban az a javaslat, mely szerint Szánkon és Móricgát pusztán is tanyaösszevonást, telepítést és tagosítást akartak megvalósítani. Mindkét országos kísérlet eredménytelenül végződött, korábban a megyék ellenállásába ütközött, később pedig olyan kifejlett tanyarendszert érintett, ami az elgondolást eleve megvalósíthatatlanná tette.114 A tanyarendszer kiépülése még a XX. század első felében is folyt. A tanyák számszerinti gyarapodását és a külterületi lakosság növekedését az országosan végzett népszámlálások mutatják. A bel- és külterületi lakosság aránya a falu kialakulása után is erős eltolódást mutat a tanyai lakosság irányába. Az 1900-as évek elején a tanyák építésének időszaka és a külterületek benépesülésének folyamata még kezdetén tartott, ezért annak eredményét csak megfelelő távlatból ítélhetjük meg. Az 1910-es népszámlálás szerint a Szőlősoron 202, más szanki tanyákon 1734, Móricgáton pedig 1329, összesen 3265 fő élt. A változások meg113 SZABÓ István 1960. 171. 114 SZABÓ István 1960. 145-146. 50
