Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Tanyák népe
A redempció után a pusztákból több ízben osztottak földeket a redemptus gazdáknak. Ezeket a kiosztott földeket Kunszentmiklóson és Lacházán „forintos” földeknek mondták. 1 forintos föld 1400 négyszögölnek felelt meg. Először a terület legjavát, a szántóföldi művelésre legalkalmasabb részeit mérték ki a kun- szentmiklósi és lacházi gazdáknak és vonták azokat ki a közbirtokossági legelőkből. Ezeken a művelésre fogott területeken épültek az első tanyák. Mivel a szántóföldek szórványosan, szigetszerűen terültek el a legeltetésre használt pusztarészek, baromjárások szélein, azokat, valamint szénáskertjeiket körülárkolással védték meg a jószágok kártevéseitől. A határban még a legutóbbi időkben is látzottak az árkolások nyomai, amelyek a művelés alatt lévő földeket elválasztották a járásoktól. A szántóföldek kunszentmiklósi, illetve lacházi gazdáké voltak, akik azonban nem laktak itt, földjeiket idevaló szegény embereknek adták ki fele termés fejében, vagy ritkábban pénzért műveltették. Kaszálóikról a szénát kazlakba rakták, s azok elszállításig vagy értékesítésig a tanyák közelében voltak. A puszták felosztása előtti földművelő szálláshelyek és tanyák elhelyezkedéséről csak homályos emlékek és közvetett utalások vannak. A szanki települések magvát azok a legkorábbi tanyák képezték, amelyek a későbbi Szőlősoron csoportosan álltak. Itt a szőlők nagyon régiek, a hagyomány szerint kutatásaink idején is már több, mint kétszáz évesek voltak. Gazdái a szőlőkben lévő épületekben laktak, s onnan más falvakba is eljártak napszámos vagy részes munkákra. A Szőlősort körülvette az út, azon belül kertek, beljebb házak voltak, azok mögött pedig a szőlők. A tanyák úgy vették körül a szőlőket, mint vár. Az itt lakók jószágot is tarthattak, tehene mindegyik gazdának volt, tavasztól azokat kicsapták legelni, a tanya környékére. Téli tartásra a jószág számára a gazdáktól feles kaszálót kaptak. Később, a járások felosztása után, leginkább Kiss Elek József kunszentmiklósi gazdához jártak munkára, akinek a Szőlősor alatt több száz hold földje volt. A puszta más részein szétszórtan, de nem minden rend nélkül épültek a tanyák ott, ahol szántóföldeket osztottak. A puszták egyes részeinek kiosztását, s ezáltal a legelőterületek csökkentését csak indokolt esetben és nagy körültekintéssel végezték. Kunszentmiklós közbirtokossága már 1799-ben úgy határozott, hogy a szanki „egyik” puszta maradjon minden korra és örökösen marha-, ló- és juhlegelőnek73 1856-ban Tabajdi Zsigmondi, Tabajdi Lukács, Mészáros Imre, Segesvári János, Segesvári Péter, Lovas János, Sz. Pap József és Sz. Pap Lajos szanki birtokosok kérték a várost, hogy mivel a „föld árja” telkeiket vízzel borította, házaik összedőlnek, biztosabb lakhelyet adjanak részükre. A kunszentmiklósi tanács válasza: Várjanak, négy év múlva kiosztják a „pótföldeket”, s azokból majd részesülhetnek.74 Valóban, 1861-62-ben Kunszentmiklós pótföldeket osz73 BORS Károly 1892. 118. Idézi ÉGETŐ Melinda 1978. 161, 15. számú jegyzet. 74 Kunszentmiklósi iratok. BL. 28
