Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - Élet a pusztán

1780-ban hoztak először „hivatalos” intézkedéseket. Erre a feladatra 12 tekintélyes gazdaembert választottak, akik kéthetenként felváltva a pusztán laktak és ott az írásban pontosan meghatározott instrukciók szerint az ellenőrző, felügyelő megbízatásukat a magistrátus képviseletében ellátták. Ezeknek a „hetelőgazdáknak” az ellenőrző, felvigyázó, rendfenntartó szerepkörét később a határozatlan időre választott pusztabírók, pusztagazdák vették át, akik mellett, mint intézkedéseik végrehajtói, a pusztacsőszök, a legelők és a mezőgazdasági művelés alatt lévő területek közvetlen őrei szolgáltak. Míg a pusztabírók rendszerint redemptus gazdák vagy gazdafíak voltak, a pusztacsőszök jórészt az irredemptusok köréből kerültek ki, s a város fogadott cselédei voltak. Mind a pusztabírók, mind a pusztacsőszök a közbirtokosság által részükre bocsátott pusztaházakban, csőszházakban laktak családjukkal együtt. A pusztabíró volt a terület legmódosabb, legrangosabb embere, akinek rendszerint jelentős vagyona is volt, - elsősorban lábasjószág formájában. O fogadta fel a pásztorokat, akiket a kunszentmiklósi gazdáktól kapott pénzből, élelemből és terményből fizetett. Megbízatásuk elhalálozásukig tartott, csak alapos indokok miatt választottak helyettük másokat.

A kunszentmiklósi gazdák a puszta hasznosításának más lehetőségeit sem hagyták figyelmen kívül, amire a városgazdálkodás általános közösségi szempontjai késztették a város vezetőit. 1805-től a városi major kezelését is, amelyet a gazdatársadalom a maga hasznára tartott fenn, a pusztabíró hatáskörébe utalták, s annak jövedelméből szerződésben meghatározott rész a város közbirtokosságát illette.38 Kunszentmiklós város főbírája 1856-ban előterjesztette a szanki major bérbeadásának tervét. Tekintettel arra, hogy a félegyháziaknak haszonbérbe adott baromjárás bérlete 1860-ban Szent György napján lejár és a pótföldek kiosztása is ezen időtájban megtörténhetik, az előterjesztés szerint a szanki majort a hozzátartozó földekkel, 500 birkával, széna- és szalmakazlakkal együtt folyó évi Szent Mihály napjától kezdve négy évre adják bérbe.58 59

Az 1860-as években Szánkon egy pusztaház volt, ahol a pusztabíró tartózkodott. Ez a pusztaház kutatásaink idejében (az 1960-as években) még megvolt, de időközben átépítették, nagyobbították, s lakóépületnek használták. A pusztabíró mellett a kunszentmiklósi gazdák négy pusztacsőszt tartottak, s számukra négy csőszházat építtettek. Egyik csőszház a majsai határ közelében, másik Bocsa felől, harmadik a bodoglári határ mellett, negyedik Felsőszankon, a móriéi határ mellett volt. A felsőhatári csőszházban Osváth Lajos volt utoljára csősz, a majsai csőszház helyén pedig később a Förgeteg kocsma működött. Az emlékezet szerint Móricgáton három csőszház volt, egyik nyugat felől, a szanki határ mellett (a későbbi Füstös György-féle tanya), másik a keleti dűlőben, a monostori határnál (később Csontos István tanyája), a harmadik pedig a szentlászlói határon (Tápai Szabó László tanyája) volt. A régi csőszházakat mindenütt átépí58 TÁLASI István 1936. 244-246.; 248.

59 Kunszentmiklós város tanácsának jegyzőkönyve 1855-56. 100. szám. BL.

22