Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - Puszták a hódoltság idején

Móricgátot, egyáltalán átélték-e azt a nehéz időszakot, amely sok esetben a falvak pusztulásához vezetett. Semmi olyan adattal nem rendelkezünk, amely megsemmisülésüket jelenthetné, de tény, hogy a XV. század utolsó évtizedeitől már csak elvétve történik utalás az egykor virágzó falvakra.

PUSZTÁK A HÓDOLTSÁG IDEJÉN

A mohácsi csatavesztés után a Duna-Tisza közének népét előbb a Budáról kivonuló török hadak háborús pusztításai érték. A minden fegyelmet nélkülöző csapatok a szabad zsákmányolás mellett felgyújtották a falvakat, irtották vagy rabságba hurcolták a lakosságot. Az itt átvonuló török katonaság úgyannyira sújtotta a vidéket, hogy alig maradt utánuk település. A történeti források ezen a vidéken később is nagy kiterjedésű sivatagról tudósítanak. A Szánkkal szomszédos Halas mezőváros lakosságát 1529-ben a délről felvonuló szerb martalócok ismételten szétzavarták. Az 1552-es háborúk a Duna-Tisza köze teljes török megszállását eredményezték. 1560 körül tatár hadak támadtak a vidékre.21 1567. júliusában az egri várhoz és püspökséghez tartozó javak és jövedelmek összeírására királyi biztosokat küldtek ki. Ezek jelentésében a Kiskunságban összesen 14 község neve fordul elő: Fülöpszállás Kisbalázzsal, Szabadszállás, Lajos, Mizse, Kerekegyháza, Ferencszállása, Tatárszentmiklós, Kocsér, Kara Palka, Kisszállás, Lacháza és Törtei.22 Mindezeknél is nagyobb csapást jelentett, hogy a „tizenöt éves háború” harmadik évében, 1596-ban a tatárok Ónodig hatolva feldúlták a hódoltságnak ezt a részét.

Hartyáni János, Pest és Solt vármegyék alispánja 1597. július 28-i levelében arról számol be a szepesi kamarának, hogy a tatárok előző évi Szent György napi és későbbi, aratás idején történt pusztításai következtében az egész lakosság megfutamodott, csak a „három város” (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét) népe maradt a vármegye területén, a többi mind puszta. A Kiskunságban csak Halas, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás és Lacháza tudta - lakosaiban szintén megfogyatkozva - átvészelni e nehéz időket.23

21 SZAKÁLY Ferenc 2000. 304-307, 327-328. Mivel Félegyházáról 1424-ből, Majsáról 1493-ból, Dorozsmáról 1502-böl, Halasról 1509-ből maradt fenn a még virágzó településről adat, feltételezhető, hogy ezek a helységek a mohácsi vész után a Budáról „dúló fergetegként hazavonuló nagy török sereg romboló árja által pusztíttattak el”. 1559-ben az összeírások a Duna-Tisza közén feltüntettek 10 kun helységet 200 egész telekkel, a tiszántúli kun településeken 416, a jász területeken pedig 709 egész telket, s a lakosság közt 87 kapitányt. GYÁRFÁS István véleménye szerint ez a tagolódás magyarázza a Kiskunság (Cumania minor) elnevezést; az egykori Kolbászszék terület neve nagyobb portaszáma miatt Nagykunság (Cumania maior), s az etnikusan egyébként is eltérő jász területekből alakult a Jászság. Ezekből adódott a későbbi Jász-Kun, illetve Hármas Kerület, amely 1876-ig igazgatásilag fennállt, szóhasználatban azonban továbbra is fennmaradt. TÁLASI István, 1977. 22.; GYÁRFÁS István 1885. IV. kötet, 118.

22 GYÁRFÁS István 1885. IV. kötet, 117.

23 HORNYIK János 1927. 39-40.

13