Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Kürti László–Papp Klára: „Már az ember állatnak van számítva” – ifj. Kónya Pál (1899–1918) első világháborús naplója
Cumania 28. Kürti László - Papp Klára „MÁR AZ EMBER ÁLLATNAK VAN SZÁMÍTVA" - IFJ. KÓNYA PÁL (1899-1918) ELSŐ VILÁGHÁBORÚS NAPLÓJA Ifjú Kónya Pál 1899. május 16-án Lajosmizsén középparaszti családban született - apja Kónya Pál (1867-1944), anyja Csorba Ilona (1882- 1954) - református hitű gazdálkodók voltak. A szántóföldi növénytermesztésen kívül hat kataszteri holdon szőlő- és gyümölcstermesztést folytattak. A négy testvér közül elsőnek Pál látta meg a napvilágot, rajta kívül még két fiú és egy leány testvére született. Az elemi iskola elvégzése után kereskedelmi iskolába járt, ahol sikeres vizsgát tett. A családi hagyomány szerint főnöke a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott a precíz, pontos, megbízható, szorgalmas ifjúról. A gazdálkodásba való beilleszkedése sajnos nem tartott sokáig, mivel az I. világháború vérzivatarában katonai behívót kapott. Ezt így örökítette meg naplója elején: „Isten nevében megkezdtem 1918. február hó 5-én Bécsben. Születtem 1899 május 16 Lajosmizsén /Pest megye/. Fegyveres szolgálatra berukkoltam 1918 március 10.-én a 32 közös gyalogezredhez ahonnan átlettem helyezve a fényszóró pót zászlóalj1 IV. századához Bécs- be. Ettől az időtől még a mai napig különös eset nem történt, ami ezután fog történni azt igyekezni fogok mind feljegyezni." Amíg csapatával Bécsben tartózkodott, édesanyja és a család többi tagjai is látogatták, és mivel ellátásuk gyenge volt, így hazai élelmiszerből ösz- szeállított csomagot vittek neki. Tudomásukra jutott, hogy a harctéren hastífuszt kapott, és Olaszországban, Trento város kórházában halt meg. Húgának leánya az ottani hősi temetőben kereste a sírját az 1970-es években.1 2 Elmondása szerint az igen nagy, szépen gondozott temetőben a kereszteken számtalan 1 A pótzászlóaljak az anyaezredek felállítási helyén nyilvántartották a katonaköteles lakosságot, besorozták és a menetzászlóaljakba osztották a bevonultatott állományt. Ld. LISZNYAI Lajos - TOLL László 2006 32. 2 Adatközlő: Kalán Imréné Patay Ilona (1923-2018), az interjú 2016-ban készült. magyar nevet lehetett látni, ámde Kónya Pál nevét nem találták meg. Ugyanis a kórházban fertőző betegségben meghalt katonákat egy közös sírba temettték el Pergine városában. A város katonai temetőjét 1972-ben megszűntették - helyén ma Béke Park van, a sírokat exhumálták. Az 1870 különböző nemzetiségű katona földi maradványait a trentoi nagy temetőben helyezték el, a Monarchia hősi halottad pedig az osztrák-magyar osszáriumban (csontházban), amelyet Remo Strigari készített, allegorikus szobrokkal díszítve, olasz és német nyelvű a felirattal látták el. A családi krónika szerint, amikor ifj. Kónya Pál halálhírét hozták, édesanyja elájult, és hosszasan betegeskedett. Sokat emlegették, fényképeit féltve őrizték, a mai napig megvan a harctérről írt levelezőlapja, naplója, ezüst zsebórája, és katonaládája is hazakerült. Ezeket az emlékeket nemzedékről nemzedékre megőrizte a család és féltett örökségként adják át egymásnak. Testvéreinek gyermekei, azok leszármazottai, unokák, dédunokák is tudnak hősi halált halt elődjükről. A napló mint társadalomtörténeti forrás fő értéke a szubjektív történelem primer dokumentálásában rejlik: a benne lévő információk a múlt személyes átéléséről szólnak. Naplót azzal a szándékkal veszünk kézbe, hogy segítségével megalkossuk a történelem szubjektív fogalmát.3 A történeti antropológiai megközelítés segítségével kiderül a naplóból: a szerző milyen fogalmat alkotott magának pl. a térről, az időről, vagy milyen jelentést tulajdonított a természetnek, az emberi kapcsolatoknak; számára a napló szövege megjeleníti, hogy mit élt át az illető a maga világából és hogyan tapasztalta meg kora történéseit; a hallgatás éppoly beszédes, mint a szókimondás; a megszólalás 3 GYÁNI Gábor 2000149. 217
