Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Mácsainé Iván Éva: „A Csajkásban legyen a magyarságnak egy végvára.” Tervek a hadirokkantak csajkáskerületi telepítéséről az I. világháború végén
Mácsainé Iván Éva elejteni nem lehet, s ha léthez jut, történelmi nevezetességű lesz, igazi győzelem mindkét szempontból. Háború okozta annak idején, hogy e szép termékeny vidék magyarsága kipusztult, s a szláv elem foglalta el lassankint örökét; háború - e világháború - eszközölje, hogy a magyarság ismét oda visszakerüljön hazájába, régi otthonába. A dolog még bizalmas jellegű, mint ilyent kezeljük is, de lelkes szívvel, ami iránt nem is lehet kétség."27 A terv tehát megfogalmazódott. Nagy Mátyás csúrogi plébános ékes szavakkal írta leveleit az Országos Hadigondozó Hivatalnak és a Kalocsai Főegyházmegyei Hatóságnak, buzdítva a „fönséges, hazafias ügy" felkarolására. O maga azonban mentegetőzve jelentette ki többször is, hogy személy szerint vajmi keveset tehet hozzá az akció lebonyolításához. A csajkáskerületi papságtól várta, hogy vállalják magukra a munka oroszlánrészét. Nézzük az illetékesek véleményét, vajon ők miként gondolkodtak a „jó ügyről". VÉLEMÉNYEK A CSAJKÁSKERÜLETI ROKKANTTELEPÍTÉSRŐL A Csajkáskerület papsága korántsem volt annyira lelkes, mint a legnagyobb település, Csúrog plébánosa. Elsőként Berecz Kálmán, mozsori lelkész fogalmazta meg véleményét, és nem rejtette véka alá negatív gondolatait. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háborús évek súlyos gondokkal sújtották a térség lakosságát és papságát egyaránt. Kérdéses számára, hogyan jótékonykodhatnának másokkal, mikor ők maguk is segítségre szorulnának. Szóvá tette, hogy a mozsori rétben lévő földterületet ő már korábban is meg szerette volna szerezni a „magyarjainak" bérletül, de a minisztériumban akkor még „nem hallották meg, hogy az óra tizenkettőt ütött, s a szegény ember is szeretne ebédelni". A földet egy titeli vagyonos embernek adták bérbe nagyon olcsón, nem a magyar lakosságot támogatták. Berecz Kálmán utolsó mondatával kemény kritikát fogalmazott meg a magyarsággal szemben: „A mozsori lelkészséghez tartozó 27 K.F.L. I. 1. a. 175ND Rés Militaris 1918, 1918. VII. 19. Csajkás kerület - Vélemények a rokkant telepítés ügyében - Dr. Wiederkehr József levele, Futak, 1917. december 14. két fíliában a magyarság ügye veszendőben van, mert a szentiváni németek szorgalmával és a sajkásgyörgyei ruthének igénytelenségével a nagyzoló magyar slendriánság nem vetekedhet." 28 A második vélemény a sajkáslaki lelkésztől érkezett. Elsősorban a már meglévő magyar lakosság helyben tartását szorgalmazta. Ennek oka pedig az, hogy a bérlők igyekeztek valamely más vidéken saját földet vásárolni, hogy ily módon biztosítsák későbbi megélhetésüket. A helyi magyarságnak egyébként is visszaélések nehezítették mindennapjait.29 A lelkész az alsó-kaboli magyarokat vádolta azzal, hogy felbujtásukra perelte el a sajkáslaki magyaroktól az alsó-kaboli szerb képviselő- testület az általuk bérelt kincstári földet. Tehát nemcsak a szerbek és a magyarok között vannak ellentétek, hanem magyarok és magyarok között is, és mivel nincs összefogás, mindenki a saját egyéni érdekeit tartja szem előtt. Véleménye szerint a dolgozó magyar lakosság megérdemli, hogy földet kapjon - akár a már itt élő magyarságról, akár a betelepítendő rokkant katonákról van szó. A föld jó minőségű, és a terület még nagyrészt lakatlan, tehát sokkal nagyobb népességet is elbírna. A terület (Sajkásszentiván, Dunagárdony, Tündéres, Sajkáslak, Titel) szlávságát 12 ezernyi főre becsülte, és nagyon sokallta a mindössze ezer főnyi magyarsághoz képest, és helyesnek tartotta volna, ha az arányok kiegyenlítődnek. Azonban csak központilag lehetne egy ilyen telepítési akciót irányítani, helyileg megoldhatatlan a probléma. Levelét e sorokkal zárta: „Bár találtatnának hatalmasak, kik e vidéket megszánnák, s hatalmas szavukkal felhívnák az illető mérvadó tényezőket, hogy e szlávízű, de gyönyörű vidéket 28 K.F.L. I. 1. a. 175ND Rés Militaris 1918, 1918. VII. 19. Csajkás kerület - Vélemények a rokkant telepítés ügyében - Berecz Kálmán lelkész levele, Mozsor, 1917. december 25. 29 A katolikus magyarság által használt 500 kát. holdnyi kincstári föld Alsó-Kabol birtokába jutott 1917. október 1-től. Ezáltal körülbelül 100 katolikus magyar család került nehéz helyzetbe, mivel ha meg akarják tartani bérelt földjüket, akkor évente kétszer kell részt venniük a földek kiosztását célzó árverésen. Egy-egy rossz termés teljesen tönkre teheti ezeket a családokat. A lelkész az alsó-kaboli magyarokat vádolja azzal, hogy felbujtásukra perelte el a sajkáslaki magyaroktól az alsó-kaboli szerb képviselőtestület az általuk bérelt kincstári földet. 242
