Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
Fehér Zoltán vándorgyűlést is rendezett, majd csendesen feloszlott. Erre emlékezett önéletrajzi könyvében, a Vesszőfutásom a pedagógiáért címűben egykori kollégám, a nagyhírű Zsolnai Jóska (a későbbi Zsolnai-módszer atyja). Az általa említett baráti társaság nem járt össze rendszeresen, különböző rendezvényeken vagy véletlenszerűen találkoztunk. Köztünk volt - ahogy napam nevezte - a Bőrös, vagyis az ordasi Besenczi Sanyi, aki amatőr régész és néprajzkutató is volt, abból a fajtából, akik mindenben az ősmagyart keresik, egyébként meg egy kalocsai bőrös bolt vezetője. Fettich Nándor régész hatására elég korán elkezdte az archaikus imádságokat gyűjteni, és ezekből egy kis füzete is megjelent. De írt ő történelmi novellát is. Zsolnai így örökítette meg alakját: „Úszódon (Ordason F. Z.) élt Besenczi Sándor. Nem is tudom mi volt a foglalkozása, de azt tudom, hogy az őstörténet szerelmese volt, nem a hivatalosé, nem is a László Gyula-féléé. Nem is Róna-Tas András féléé, hanem azé, amelyet ő formált magának, amelyben rendületlenül hitt. Jó szándék, tisztaszívűség, naiv dilettantizmus jellemezte. Fehér Zoltán, aki a népi hiedelemvilág Bátyán élő kutató tanára volt - aki egyébként szintén e szűk baráti társasághoz tartozott -, egyszer azt találta mondani Besenczi Sándornak egy vita közben, hogy: 'Veled, Sanyi, nem lehet mit kezdeni. Úgy látszik, te mindennap Ipolyit reggelizel/ (Értsd ezen, hogy Besenczi jó ismerője volt a neves tudós püspök, Ipolyi Arnold magyar mitológiájának, minden sorát elolvasta, és Ipolyi volt számára fölfogás-módjának igazolásához az első számú forrás A fent idézett szellemes, nagyon találó fricskával próbálta Fehér Zoltán türelmesen lebeszélni, és diszkréten önkorrekcióra késztetni Besenczit, de hiába.)" Az Országos Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtő Találkozókat Morvay Péter és Végh József szervezésében kétévenként az ország különböző városaiban rendezték meg. Egynémelyikről írtam is. Ott voltam a Szentendréin, a székesfehérvárin, a veszprémin, a kőszegin, a kecskemétin, a kalocsain, az egrin és a jászberényin. A Honismereti Akadémia tanácskozásai közül viszont csak a szombathelyit látogattam meg, ahol Morvay Péter kérésére előadást tartottam a helytörténeti kutatások néprajzi szemléletéről. A gyűléseken való részvétel költségeit a helyi tanács, a kalocsai vagy a kecskeméti múzeum, a Hazafias Népfront, a Honismereti Szövetség vagy a Főiskola állta. Ezeket jelenlétükkel és előadásukkal olyan személyiségek is megtisztelték, mint Veres Péter, Illyés Gyula, Simon Imre, Csoóri Sándor, Pozsgay Imre. A felolvasó üléseken egymás után szerepeltek hivatásos kutatók és amatőr gyűjtők. Esténként óriási népdaléneklésekkel zártuk a napot, ahol Barsi Ernő bátyánk hegedült. Nagyon hasznosak voltak az itt kialakuló barátságok, beszélgetések. Természetesen mindig tudtuk, hogy köztünk sündörögnek az úgynevezett BM-esek, vagyis a titkos megfigyelők, akik néha csak kibújtak az álarcuk mögül. Mikor én például a felvidéki magyarokat kerestem, egyik BM-es rámszólt: „Micsoda? Felvidéki magyarok? Talán szlovákiaiak?" Máskor meg egy feltűnően elegáns „úriember" lepett meg bennünket nó- tázás közben ilyen szavakkal: „Tik csak ilyen kotkodályt tudtok?" De Bellon Tibor válaszolt neki: „Nem gondolod, hogy ebben a társaságban ilyet nem illik mondani?" Szóval tűrt, de ellenőrzött, ellenzéki, kicsit kirekesztőnek, sovinisztának, nacionalistának tartott társaság voltunk. Akiknek mégis csak teret kellett adni a szelep kiengedése és a pórázon tartás érdekében... A 80-as években már érezni lehetett a változás szelét, s mikor a Forrásban Kunszabó Ferenc kissé burkoltan, de pozitívan írt 56-ról, a folyóiratot megmutattam néhány felvidéki barátomnak, akik egymás kezéből kapkodták, hogy olvashassák. Az 1960-as évektől a megye ifjúsági honismereti táborokat rendezett Kunszetmiklóson, Kiskunmajsán, Kecskeméten, s talán máshol is, de az biztos, hogy a felsorolt három helyen én is előadtam. A néphitgyűjtésről beszéltem. A párt figyelme persze éber volt, s amikor a majsai táborban sort kerítettek Kosa Ferenc második világháborús filmhíradókból és a még élő öreg honvédek visszaemlékezéseiből összeállított Pergőtűz című dokumentum-filmsorozatának a levetítésére, váratlanul megjelent egy pártbizottsági ellenőr, aki egyéb vizsgálódási között meghallgatta az én előadásomat is, hátha rendszerellenes. Nem történt semmi baj, nem vittek el senkit a rend342
