Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Mándics Mihály: A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak
A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak Travnikban a katolikus központ tartományi házfőnöke volt. 2002-ben díjat alapítottak tiszteletére. Örömmel gondolok vissza a Hazafias Népfront 1985-ben meghirdetett ország-fényképezési akciójára is, amelyre sikerült megnyernem a bajai fotóklubot és a honismereti fotószakkört. Önzetlen munkájuk eredményeképp Csávoly első helyezést ért el. A színes fotókból a könyvtár előterében állandó kiállítást rendeztünk. A fényképek a múlandóságra emlékeztetnek ugyan, de a távoli időkben zajlott eseményeket elénk tudják varázsolni egy-egy valósághoz hű pillanattal. ÖSSZEFOGÁSSAL CSODÁKAT LEHET TEREMTENI írásom végéhez értem, miközben megtapasztaltam, hogy a visszaemlékezést csak megkezdeni lehet, de befejezni soha. Most is vívódtam, hogy ideillik-e, ami díszpolgárrá avatásomkor egy felszólaló részéről hangzott el. Mivel közéletiségemmel kapcsolatos, és nem is akármilyen része, hát mégis megemlítem. (Annál is inkább, mert a családomnak hagyott visszaemlékezésemben a „válogatott boldogságaim" csokrában is szerepel...) Eszerint a csávolyi nép nem felejtette el azokat a közügyeket, amelyeknél bábáskodtam, közreműködtem. Amikor például a megyei tanácsülésen érveléseimre a testület megváltoztatta határozatát, és községünket is a „felsőfokú"- ak közé sorolta. Ennek következményeként az állami költségvetés terhére a bajai járásban elsőként jött létre a törpe-vízmű, melyhez vezénylésemmel az árkok ásását társadalmi munkában végeztük. Ezt követte a minden ház előtti betonjárda. Belterületi utcáink portalanított szakaszai a szőlőkig. Iskolaszárny-bővítés tornacsarnokkal, szolgálati lakások, tanyák villamosítása, kollégium építése tanyasi gyermekeknek, játszótér. A községi vezetés jól mozgósította a lakosságot. Összefogással csodákat lehet teremteni. Az 1972-ben az iskolának szerzett erkölcsi és anyagi támogatást Gosztonyi János oktatási államtitkárnak köszönhetjük. Ő is azok közé tartozott, akik a „szocializmust építő" rendszerben is európai dimenzióban gondolkodtak, akárcsak akkori a megyei tanácselnökünk, Gajdócsi István is, kinek szobrot állítottak szülővárosában, Baján. Falum és iskolája meghatározó szerepet játszott életemben. Ez a pálya, ahogy múltak az évek, és szaporodott a tanítványok száma, egyre több örömet és gyönyörűséget szerzett nekem. Egykori tanítványaim közül többel ma is ápoljuk kapcsolatunkat, szíves barátságunkat. Sok fiatal felkeres ma is még - tanácsért vagy egy hangulatos beszélgetés öröméért, akár vidékről is. Egyesek bámulatra méltó hűséggel és kitartással ragaszkodnak hozzám, leveleikkel, telefonálásukkal tudósítanak sorsuk alakulásáról, gratulálnak sikereimhez vagy névnapom alkalmából. ÉLNI FOG, AMIÉRT ÉLTEM Nosztalgiázom, s nem tudom, hogy válik néhány pillanat, egy látvány, egy illat vagy szemvillanás feledhetetlen emlékké. S mitől van az, hogy az egyik esemény legendává lesz, a másik elmúlik az idővel, elfelejtődik, kitörlődik vagy személyes emlékké bársonyul, amit csak akkor simít végig az ember, ha nem zavarják idegen tekintetek. Éltető erőm az írás volt. Munkásságom fontos része a tudományos érdeklődésre számot tartó tanulmányok közlése, a meghirdetett országos pályázatokban való részvétel. Szerteágazó érdeklődésemet híven tükrözi a munkáságomról készült bibliográfia is, mely 2003-ban készült. A Települési Értéktár Bizottság a Hungaricum helyi leltári gyűjteménybe nemcsak a bibliográfiát vette fel, hanem a Csá- volyért tett lokálpatriótái írói és közéleti munkásságomat is. Végül is a tanyától eljutottam az egyetemi bölcsészdoktorátusig, ahogy a palatáblától az Apáczai-díjig, s lettem a csávolyi Mándics (a végén olykor eh, ts vagy ty), a család Josza- ágának első generációs értelmiségije. Az igazi minősítés az az értékítélet, mely a hozzáértőktől és az elfogulatlan kortársaktól származik. Boccaccióval együtt vallom: „Minden, amit teszel, emlék lesz. Úgy élj, hogy minden, amit teszel, érdemes legyen az emlékezésre". Igyekeztem, igyekszem így élni. Csak a szívben nem száll az idő! Úgy érzem, hogy az alkony lopakodó árnyékában 315
