Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Mándics Mihály: A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak
Mándics Mihály Bemutattam, hogy az alapító bunyevácok mellé csatlakozott környékbeli magyarok és később a belső migrációval érkezett németek hogyan járultak hozzá a község újraalapításához, az egyház újraszervezéséhez, s az ország gyarapításához. Szorgalmas, takaros, beosztó, vállalkozó polgárok voltak. Tisztelegni akartam előttük. Van még néhány leadott néprajzi tanulmányom a Néprajzi Társaság horvát és a szerb etnográfiai szerkesztőségénél, megjelenés alatt és megjelenésre váró. Bár kutatni, utazni már nemigen vágyom - de írni fogok még. Hisz ott van a falumúzeumunkban Csávoly 1962-1990 között vezetett falukrónikája - 6 000 oldalon, 52 könyvbe kötve. Abból még sokat meríthetek, ahogy mindenki, aki hozzám hasonlóan elhivatottságot érez a falu történetének megismerésére, megismertetésére. HASZNOS AKARTAM, AKAROK LENNI Minden területen megtaláltam a munka örömét, szépségét. Leginkább mégis az a legfontosabb, hogy taníthattam egy életen keresztül. Egész életemben fűtött valami ambíció: olvasni, írni, ott lenni, ahol a szellem dolgai folynak. Hasznos akartam, akarok lenni, mint apám, aki életformájával adott mintát emberségből. Drávái László jegyző mondta a vasdiplomám átadásakor: 1988-ra a „szegény ember" legkisebb fia futását megfutotta, harcait megharcolta, és a hitét megőrizte... A rendszerváltást követő évek a nyugállományú iskolaigazgatót újra a közéletben találják. Helyi önkormányzati képviselővé választják, vezeti a honismereti baráti kört és a falumúzeumot, közben pedig csak ír és ír, és szerkeszt és újra ír. Frankovics György írta rólam: „Ismert és elismert helytörténész. A bunyevác-horvátok múltjának, néprajzi hagyományainak megismertetése elválaszthatatlanul kötődik nevéhez. Művei nélkül szegényebb lenne a horvát nemzetiség eme csoportja. Stílusa tömör, elegáns, olvasmányos. A Bajai Bunyevác Tájház alapítója" (Honismeret 2008/5). Meg kell még említenem a képző- és iparművészettel való kapcsolatomat. Magamat és családomat is azok közé sorolom, akik pártfogolják, támogatják a művészet valamennyi területét. Másrészt hivatásomból fakadóan foglalkozom is vele. Közéletiségemben szerencsém volt sok művészt megismerni, közülük többükkel barátságot kötni. Helyben is mindig volt képzőművészeti szakkör, műkedvelő érdeklődőkkel. így sor került arra is, hogy baráti, ismeretségi körömből többen felkértek egy-egy kiállítás megrendezésére, megnyitására. Szívesen tettem, hiszen a felkérő alkotókat sok esztendeje ismertem, tiszteltem, szerettem. Gyermekkori elemista osztálytársam Novák Lajos, a tanítóképzőben Mözsi Szabó István, a „fényes szellők kollégiumából" ismert Szurcsik János és neje... Kimagasló teljesítményű, kitüntetett művészek, díjazottak. Lakásunkat díszítő munkáik között feleségem portréja Novák barátom alkotása. Csávolyon 12, vidéken (Budapesten, Baján, Mezőhegyesen és több faluban) 14 kiállítást, 11 településen helytörténeti-néprajzi gyűjteményeket, tájházakat, köztük nemzetiségieket nyitottam meg. Amit lehet, ma is meglátogatok. Csávolyon az IKSZT (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér, a köztudatban máig is a kultúrház) előterében állandó képzőművészeti kiállítás látható, a helyiek egy-egy munkája a falumúzeumban is megtekinthető. Múzeumunkban rendszeresen, élvezettel készítettem az időszaki kiállításokat - kiemelten a néprajz köréből. Diákoknak még most is tartok rendhagyó múzeumi órákat. A honismereti munka máig életem fontos része, és örülök, hogy ezt sokan értékelik. Jó egymás kezét fogni, és jó, hogy van egy közösség, ahová tartozom. Ismeretem szerint hazánkban elsőként Csávolyon épült társadalmi összefogással emlékmű az aradi hősök tiszteletére az iskola előtti szoborparkban (Honismeret 1995/5). Honismereti baráti körünk közadakozásból 17 emléktábla állítását, több emlékhely kialakítását szervezte meg. Az egyik emléktábla első elemista tanítómé, a csupa szív és lélek vitéz Váraljay (Waitz) Józsefé. Ő példaképem, aki nagy hatással volt rám. Óráin ismeretlenek voltak a megfélemlítés eszközei (nádi pálca). Része volt abban, hogy a pedagógiai hivatást választottam. A község szülötte és nevezetes személyisége is emléktáblát kapott: a csávolyi Páncsity Péter jezsuita szerzetes, aki 314
