Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Mándics Mihály: A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak
Mándics Mihály ilyen támogatásra. Végül, ha nem is könnyen, de megszületett a kölcsönös megállapodás. Gajdócsi István Bács-Kiskun megyei tanácselnök írásbeli kikérésére a munkáltató miniszterem, Pozsgay Imre áthelyezett a megyei helytörténeti gyűjtemények megyei felügyelőjévé, változatlan munkabérrel, 1981. április 15-i határidővel. Onnan 1982. augusztus 1-én kerültem haza Csávolyra, amikor is a községi tanács az Általános Művelődési Központ igazgatójának választott meg. Újból itthon a család! Budapestre távozásomkor nem búcsúztam, csak elköszöntem, és visszatérésemet ígértem, amit többen kétségbevontak. De bizonyítottam. Visszaemlékezésemből megismerhető szellemiségem, hazaszeretetem, anyanyelvem ápolása egyaránt. Ami bunyevác tájszólási anyanyelvem illeti, úgy alakult sorsom, hogy születésemtől kezdve munkaköreimben végig gyakorolhattam, sőt szükségem volt rá folyamatosan. Ami általában a csávolyi bunyevác- ság tradícióinak megőrzését illeti, gondolom, a 24. órába érkeztünk. Dicséretes azonban, hogy a helyi horvát nemzetiségi önkormányzat erőfeszítésekkel igyekszik közösségként való megmaradásunkért. Tettem, teszem a dolgomat. Több kortársam, barátom ment már el mellőlem, én még itt vagyok. Napi sétám közben sok emberrel beszélgetek. Mondják, hogy a Csávolyon született férfiak közül, akik itt is laknak, most én vagyok a legidősebb. Mondják, hogy nyilván van még valami feladatom! Nagyon szép életet tudhatok magaménak, és úgy elszaladt a 89 év, hogy észre sem vettem. Része vagyok a falunak. Megbecsülésben részesítenek. Tartozom azoknak, akiből való vagyok. Rokonságunkban, családunkban az első vagyok aki - szociológiai definíció szerint - „paraszti származású első generációs értelmiségi" lettem. Köszönhetem szüleimnek, akik szorgalmas nehéz paraszti munkájuk mellett fejlett erkölcsi érzékkel megáldott, humánus és igazságszerető, ugyanakkor foglalkozásukban is kiváló emberek voltak. Édesanyám a szegények varrónője volt. Édesapám földszántó és tanyabérlő, „kakasokat ébresztő" és későn fekvő, szorgalmas józan életű, istenfélő, parasztemberként volt ismert. Édesanyám mosolygós, víg asszonyként dalolva jött ébreszteni. (Jó hangja volt!) Húgommal együtt kitanítattak bennünket, hogy jobb sorsunk legyen. Örök hála érte! Szerencsésnek mondhatom magam, hogy munkám során olyan kiváló egyéniségekkel is találkoztam, akik tudatosították bennem: nem önmagunkért élünk... Életutam során hazánk számos közösségében megfordulhattam, és valamennyi szomszéd ország területén is, a Balticum-Adriaticum-Fekete tenger háromszögben - volt, ahol ösztöndíjasként - otthonosan éreztem magam. Hiszem és tudom, érzem, hogy a térség népei ezer szállal kötődnek egymáshoz; ennek szellemi, lelki és tárgyi bizonyítékaival meggyőzően találkoztam nemcsak az ottlétem, hanem a búvárkodásaim során is. Kiragadva említem szerepemet Zombor és Baja járás és testvérváros közötti, 1966-tól tartó együttműködésről, ezt az 1977-ben megjelent kiadvány tükrözi, melynek lektora voltam. Kutatásaim nyomán keletkezett írásaim napi munkakereső tevékenységem mellett készültek, szabadidőmben. Esténként, éjjelenként, hétvégeken, szabadság alatt - nyugdíjasként más beosztással, de volt, hogy betegségem gyógykezelése alatt is. Családom tolerálta, hogy ezt az időt nem velük töltöttem. Hálás vagyok az Úrnak, hogy sokféle tehetséggel áldott meg, és alkalmat adott a velük való sáfárkodásra. Hogy hogyan sáfárkodtam, ennek megállapítása az utókor dolga... Az én koromra az ember a falunkban közszájon forgó szólás szerint „megette kenyere javát". A közéletből való visszavonulásom előtt, nyugdíjba vonulásommal kezdődött különböző kötelezettségeim felszámolása. Már hosszabb ideje semmiféle politikai, társadalmi és „civil" tömegszervezetnek, egyesületnek nem vagyok tagja. Egyedül a falumúzeumban tartott rendhagyó órák és tárlatvezetések maradtak meg - de azokat több nyelven tartom. Nem vagyok elfelejtve, kapom a meghívásokat, melyeknek - ha tehetem - eleget is teszek. A főszerep azonban ma már népes családomé, és persze fontos a napi séta is az iskoláig! Hogy igény szerint tapasztalataimat megoszthassam másokkal. A közösségi érzés mélyíti a Csávolyért való összetartozás tudatát. 310
