Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Mándics Mihály: A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak
Mándics Mihály A Művelődésügyi Minisztérium megbízásából az 1972/73-as tanév során öthónapos ösztöndíjas tanulmányúton vettem részt Jugoszláviában a Novi Sadi egyetem vendégeként, mely út országjárással ért véget. így jutottam el Bosznia-Hercegovina várromokkal teli vidékére, őseim földjére, Mostar városba és az attól 10 kilométerre fekvő Neretva folyóba ömlő Buna folyóhoz és környékére, mely a hazai bunyevácok körében az őshaza szimbolikus jelentőségével bír. Szájról-szájra hagyományozódott ránk közel 330 év óta ez a vidék csodálattal és sok legendával emlegetve. A mintegy 300 méter magas sziklacsúcs barlangjából ered a híres forrásvíz, melyből a köves partok között kialakult a mindössze 8 km hosszú és 8-10 m széles folyó. Az itteniek szerint ez Európa legnagyobb forrása. A látványt emeli, hogy a meredek sziklafal hasa- dékaiba rakott fészkeiből megszámolhatatlan kócsag és galamb repked felette. A forrásnál lévő Blagaj település a középkorban jelentős szerepet töltött be. Templomuk falán 2009- ben a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata ennek emlékét megörökítő, horvát nyelvű fehérmárvány emléktáblát helyezett el. A KÖZÖSSÉGÉRT ÉLŐ EMBER VAGYOK Budapesten dolgoztam, amikor 1976 decemberében a rádióban elhangzott, és rendkívül sikert aratott Szilágyi György „Hányás vagy?" című monológja. Egy nemzedék keserűsége szólalt meg ebben, az 1928-ban és akörül születetteké. Én az vagyok! 1928-as! Bizony, a mi generációnk ismerte a fasizmust, a német megszállást és a Volksbundot, a nyilasokat, a csávolyi zsidó család elhurcolását, azután a fényes szeleket, az optimista újrakezdést is megélte. Mondhatnám, hogy pályafutásunk kezdete mélyvízben volt. A személyi kultusz éveire nem szívesen gondolok. Különösen nem a Tájékoztató Iroda 1948-as határozatainak délszlávokra vonatkozó eseményeire. No, és 1956 is volt! Sokan hazát is cseréltek... a reményekből engedni kellett. A Kádár-korszak langyos évtizedei, aztán 1989-től a rendszer- váltás, a mai időszak; mind más és más, de élni kellett, a családot el kellett tartani, és ahhoz munkalehetőségre volt szükség. Aki fiatalon nem hal meg, megöregszik - és az egy másik állapot. Ezt a folyamatot örökítettem meg családom számára kéziratos visszaemlékezéseimben. De másoknak is tanulságul is szolgálhat... Elveimből következett és köve- tezik mindez: egy olyan ember elveiből, aki a nemzetiségek megbékélésének ügyét egész életében határon belül és kívül egyaránt szolgálta/ szolgálja. A testvértelepülési kapcsolatok élesztője voltam. Az elüldözött csávolyiak zöme Waiblingen városba és környékére került. Waiblingenben emlékmúzeumot hoztak létre „Heimatstube" néven. Könyvet adtak ki, és 1975-ben a testvértelepülés létrejöttét is kinyilvánították. Mindegyiknél asszisztáltam. Rendszeresek voltak a látogatócserék. 1988- ban azután sikeres családi világtalálkozót szerveztem iskolánkban az 1928 körüli korosztálynak. Életemet a jobb elérése érdekében töltöttem el. Pihenni különösebben nem kívántam, ezért szabadságot sosem kértem, betegállományban csak kórházi kezelés esetén voltam. Családomnak nem kellett nélkülöznie, feleségemmel együtt becsületesen dolgoztunk. Sikeresnek ítélem sorsunkat. A közösségért élő ember vagyok, akinek nyugodt a lelkiismerete. Örömmel tölt el, hogy szülőfalumról és népéről feltárt, megírt és megjelent 21 könyvem közvetíti értékeimet, megmentve a múltat a felejtés homályától - és remélem, hogy az érdeklődő lakosság is sok információt kaphat ezekből. A MÚLT EMLÉKEIT FELIDÉZNI ANNYI, MINT KÉTSZER ÉLNI Nékem fontos történetek. Álcázott dicsekvések is, hiszen könyveim többször kerülnek szóba, mint ahogy tanulmányaim is. Nem titkolom, büszkeséggel tölt el, hogy ismereteimet, emlékeimet családomnak, lemenőimnek örökül hagyhatom. Megidézem ezekben néhai feleségemet, aki életében ehhez a munkámhoz is biztosította a nyugodt hátteret. Életét külön könyvben örökítettem meg „Egy boldog asz- szony élete és halála" címen. 308
