Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Módszertan - Gulyás Gergely: „A fa fellobbant, a szén szerteszállt…” – Szakmai megnyitó
A fa fellobbant, a szén szerteszállt... Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A visszaszerzett szabadság, mint tudjuk, nem tartott sokáig. A szabad világ árulása azt vonta maga után (vagy: azt hozta magával), hogy 1956. november 4-e után ismét szovjet tankok lánctalpai csörtettek végig Magyarországon, amikkel szemben esélye sem lehetett a magyar forradalmároknak. Miután a magyarság pár napig lélegezhette a szabadság levegőjét, ismét a terror köszöntött rá. Az új Kádár-rezsim magával hozta a sortüzeket, többek között itt Kecskeméten is, magával hozta a halálos ítéleteket, a börtönt, az internálást, megnyomorított életeket, családokat. A megtorlás nem kerülhette el Szobonya Zoltánt sem. 1957 februárjában tartóztatták le, majd megindult ellene a politikai per. Mint annyi más esetben, ellene sem tudtak érdemi vádat megfogalmazni. A legsúlyosabb vád talán a következő volt ellene: „Nézeteinek szenvedélyes vallása, s ezek mellett való határozott kiállása (...) Itt hajthatatlanul vallott elvekkel áll a bírósággal szemben" - írja a tárgyalási jegyzőkönyv. Hajthatatlanul vallott elvek, mint a hazaszeretet és a nemzet szabadságának minden fölé helyezése. Ez mást nem érdemelhet egy kommunista elnyomó rendszerben, mint kötél általi halált. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Szobonya család! Jókai Mór szerint, „A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel". Semmi nem bizonyítja jobban e sor igazságát, mint Magyarország 20. századi története. Szobonya Zoltán egyike a magyar szabadság azon sok száz mártírjának, akiket az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban kivégeztek, ezáltal - sok száz társához hasonlóan - életével-vé- rével tett tanúbizonyságot hazája, nemzete és a szabadság iránti elkötelezett szeretetéről. A forradalom mártírjainak hiánya), különösen családjuk számára mindig égető marad, de áldozatuk sohasem hiábavaló. Az ő áldozatuk lett mai szabadságunk gyökere. Az ő hősies áldozatuk nélkül ma sem élnénk szabadságban. Kívánom, hogy a forradalom mártírjainak, mint Szobonya Zoltánnak a vértanúsága mindörökre emlékeztessen bennünket arra, hogy „a haza áldozatot követel", és minden időben legyen bátorságunk arra, hogy a kellő áldozatot meghozzuk. Tisztelet a hősöknek! 2-2. kép. Karhatalnc viselet az '50-es évekből. Polgár Zoltán és Polgár Attila gyűjteményéből 299
