Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Sági Norberta: Adalékok a Kecskemét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő különböző társadalmi csoportok életmódjához a 20. század elején
Sági Norberta te, akkor a család össze tudta szedni az önálló élethez szükséges tőkét. Az ilyen „gyönge", de szorgalmas családoknak esetenként a tulajdonosok megelőlegezték a vetőmagot, szerszámokat adtak kölcsön. 2. Kisbérlő származhatott kisgazda és nagyobb bérlő családokból, ha a felnövekvő legények megnősültek, a leányok férjhez mentek és új családot alapítottak. Ha a munkaerejüket lehetett nélkülözni a családi gazdaságban, akkor a szülők maguk is azt szorgalmazták, hogy „sajátba" menjenek. Kerestek egy 20-40 holdas bérletet, a szülők segítettek nekik az induláshoz a szükséges pénzzel (félévi/egyévi haszonbérrel), vetőmaggal, igás- állattal, tehénnel, baromfival, szerszámokkal, aztán hagyták, hogy az ifjú pár boldoguljon. 3. Kisbér lő lehetett a kertész is - megállapodás szerint -, hiszen egy részük gyakorlatilag teljesen önálló gazdálkodást folytatott a gazda tanyáján, míg a tulajdonos a városban vagy egy másik tanyán lakott. A kertészek azonban a tanya felszerelését használták.16 4. Azok a gazdálkodók is kisbérlők lehettek, akik a városba beköltöző idős szüleiktől bérelték a tanyát és a földet. Többnyire felesbérletekről volt szó, gyakran szigorúbb elszámolási kötelezettséggel, mint az egyéb bérleteknél. Itt érvényesült az apa vagy a szülők számonkérése a „gyerek"-en. Mint forrásunk írja: „Azonban akármilyen termés volt is, [a szülők] kérlelhetetlenül elvitték a termés felét és megkívánták a természetbeni szolgáltatásokat, akármilyen nehezére esett is a fiataloknak. Talán még idegenek könnyebben adtak halasztást, mint a szülők, mondván mi is kínlódunk, próbáljátok ti is a rosszat is."17 A kisbérlők számára nem a bérleti díj, az adó kifizetése jelentette az igazi terhet, hanem az ahhoz járuló természetbeni szolgáltatások, melyeket a bérlet megkötésekor rögzítettek is.18 16 A kertész megjelölés itt a tanyás szinonimája. Lásd ehhez: SZILÁGYI Miklós 1999 17 MMgMA IV. 257: 4. 18 Weiner Fülöp egykori szőlőintéző Kecskemét környékén több mint száz bérleti szerződés áttekintése után 20 különböző, kisebb-nagyobb bérletet és felesbérletet sorol fel az 1920-30-as évekből. Rendkívül pontos kimutatásait (melyben kimutatja az egyes birtokok összes bevételét, kiadását) munkánk szempontjából nagyon hasznosnak tartjuk, mivel az adatközlőink sok esetben Erdei Ferenc a kisbérlőnek három alföldi, háromvárosbeli fajtáját különbözteti meg: a polgárgazdát (leginkább Ceglédre jellemző), a parasztgazdát (elsősorban Nagykőrösön) és a gyümölcsös- és szőlősgazdát.19 * * A gyümölcsös- és szőlősgazda belterjes, piacra termelő gazda. Jelentős hányaduk zsellér eredetű volt, és megőrizték a törpegazdákhoz, munkássághoz való szolidaritásukat. Ebbe a rétegbe tartoztak azok a kisföldű iparosok, tisztviselők, akik fizetésük kiegészítéseként piacra is termeltek. Ok azok, akik számára a föld nem az elsődleges megélhetési forrás volt, bár előfordulhatott egy-egy évben, hogy a földből több bevételük volt, mint amennyit szakmájukkal kerestek. A szőlős-gyümölcsös kertjük az egész családnak munkát adhatott. Ok maguk nem jártak el napszámba, serdülő gyerekeiket viszont elküldték, hogy másutt megkeressék a ruhára valót, és hogy ne otthon egyenek. Idősebb gazdák már napszámosokat, kapásokat fogadtak. E rétegbe tartozók gazdálkodásmódja igen eltérő volt. Voltak köztük szenvedélyes gyümölcstermesztők, akik kertjükben a szakszerű termesztési módokat követve gazdálkodtak, és voltak olyanok is, akik a megörökölt kertet csak fenntartották, és többnyire a kapásra bízták a kert minden gondját. A bérleteken az időszakra jellemző, általános technikai színvonalon történt a gazdálkodás. Ahogy az egyik adatközlő megfogalmazta: a tulajdonos, „ha látta, hogy jól csinálja [a kertész], nem szólt bele". Vagyis számára az már nem tudták ilyen pontosan felidézni az egykori szerződési feltételeket. Weiner Fülöp a bérleti összegen túli (természetbeni) kötelezettségeket összefoglalóan „sallang"-nak nevezi. Ebbe tartozott, illetve tartozhatott: „hízott disznó, vagy sovány sertés, ha az utóbbi volt, akkor kukoricát és árpát is kellett adni, liba, kacsa, többnyire hízottan, pulyka, gyöngycsirke, rendes csirke, tojás, tej, tejfel, túró, vaj, juhsajt, bárány, mák, uborka vizesnek, hozzá kapor, apró uborka, paradicsom, sárgarépa, petrezselyem, gülbaba- vagy rózsakrumpli, földieper, ahol szőlő volt, ott különböző gyümölcsök, eltenni való paprika, törött fűszerpaprika, káposzta, cirokseprő. Természetesen mindent a bérbeadó lakására kellett szállítani, amikor ő kéri. Szüretkor a gazda másutt lévő szőlőjéből a szőlőt vagy mustot a városba szállítani, éppen akkor, amikor minden gazdaságban legtöbb dolog van. Vetés, kukoricatörés stb. Télen a hízott sertést előző napon beadni, másnap hajnalban a levágott sertést a perzselőhelyre kivinni a perzseléshez szükséges szalmával." MMgMA IV. 257: 6. 19 ERDEI Ferenc 1977110-112. 252
